Hanauer püspök emlékezete

Talán ilyen az idén 75 esztendeje elhunyt Hanauer Árpád István is. A pápai Hanauer Béla vaskereskedő (aki Kossuth Lajos híveként Kossuth temetésén a pápai küldöttség tagja is volt) fiaként 1869-ben megszületett, a középiskoláit a pápai bencéseknél kezdő, majd a kalocsai jezsuitáknál befejező Hanauer Árpád István 130 éve, 1887-ben lett a veszprémi papnevelde kispapja. Innen aztán nem volt megállás: Innsbruckba kerülve elvégezte a teológiát, s ott is szentelték pappá.

Hazatérve előbb veszprémi szemináriumi tanár, aztán a központi papnevelde spirituálisa, majd kollégiumigazgató, valamint kereken 100 éve, 1917-ben visszatérve Veszprémbe kanonok és irodaigazgató lett. Rá szűk két évre pedig már püspök volt: a szentszék 1919 nyarán nevezte ki Vác püspökévé. Különös érzés lehetett ennek a pápai fiúnak - aki a pápai Nagytemplom szomszédságában született és nőtt fel - helyet foglalni a váci püspöki székbe. Abba a székbe, amelybe 1759 és 1761 között váci püspökként Esterházy Károly, a pápai Nagytemplom építtetője is helyet foglalhatott. Hanauer biztosan érezhette ennek súlyát, s kötelezhette pápai születésűként is a méltó helytállásra.

Hanauer Árpád István (1869-1942) segítette a kisembereket
Fotó: Archív

Óriási lendülettel vetette bele magát a munkába. Egyházmegyéjében hamar orvosolta a háborús károkat, újraindította a váci szemináriumot, a korábbinál sokkal korszerűbb papnevelő intézetet létesített, és sokkal mélyebb lelkiségű papság kinevelését határozta el. Nagyon érzékeny volt a kisemberek problémáira, éppen ezért jelentős hangsúlyt fektetett pasztorációra, az elhagyatottabb vidék lelkipásztori ellátására.

Az egyik szakirodalom úgy fogalmaz Hanauerről, hogy egész életét a "magyar Afrika" misszionálására tette fel, vagyis rendkívül fontosnak érezte a lelkészi gondozás nélkül élő szórványkatolikusok, valamint a szórványtelepüléseken, a pusztákon, a kis falvakban, a tanyavilágban élő lakossága lelki kultúrájának emelését. Ebben segítségére voltak olyanok, mint Fechtig Adél bárónő és földbirtokos férje, Steer Ferenc, akiknek kezdeményezésével a szociális-karitatív, lelkipásztori kisegítő Szent Benedek Leányai - Berecz Skolasztika, Hajós Placida, Fessler Mechtild, Molnár Maura nővérek - az Alföld homokján elindíthatták missziójukat.

A fáradhatatlan főpásztor két egyházmegyei zsinatot is tartott (1921, 1930), s újabb templomokat és kápolnákat építtetett Pest környékén, továbbá számtalan jótékonysági akciót kezdeményezett, pártfogolt. Támogatta az iskoláztatás, a népművelés, a sajtó,
a könyvkiadás, a nyomdászat ügyét, miközben püspöksége alatt több szerzetesrend is nyomdát nyithatott. Hanauer 1927-től a magyar parlament felsőháznak is tagja lett, ebben a tisztségében is igyekezett hatni az országra elvei, célkitűzései mentén.

Építő szolgálatának egyik legkiemelkedőbb fejezete az, hogy a vészterhes időkben megszervezte számos lengyel menekült, üldözött zsidó védelmét, anyagi hozzájárulásával pedig életre hívta és védőszárnyai alatt fenntartotta a híres váci zsidó árvaházat.

Az, hogy Pápa város jeles szülöttének, Hanauer Árpád István püspöknek az emlékezete máig ható, mi sem jelzi jobban, minthogy három esztendeje, 2014-ben a Lengyel Köztársaság elnöke posztumusz elismeréssel (a Lengyel Köztársasági Érdemrend Parancsnoki Keresztjének Posztumusz Kitüntetésével) ismerte el a második világháború idején a magyarországi lengyel menekültek megsegítése terén mutatott elévülhetetlen érdemeit.

Hanauer püspök szíve 1942. január 15-én, hetvenkét éves korában szűnt meg dobogni. Végső nyughelye a váci székesegyházban található. Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a Pápán született püspökök sorában - például Acsády Ádám Péter mellett - Hanauer Árpád Istvánnak is lehetne emlékjele szülővárosában, emlékeztetve személyére a pápaiakat és az ide tévedőket

Kerecsényi Zoltán, Pápa