Kultúra

2017.05.30. 05:40

H. Tóth Tibor előadása: Kulturális DNS-ünk forog veszélyben

Veszprém – Az, hogy merre tart egy nyelv, az közösségi, erkölcsi és kulturális kérdés is, s nem csak a nyelvészre tartozik – véli H. Tóth Tibor nyelvész, a Pannon Egyetem docense, aki többek között arról is mesélt, miért fontos a mai magyar ember számára a helyes nyelvhasználat.

Leitner Vera

– Mire jó a nyelv? A nyelv a viselkedésünk része, sőt, nem más, mint a kulturális DNS-ünk. Van egy biológiai DNS, és van a kultúrát hordozó. Ez azt jelenti, hogy évezredek egymást követő nemzedékei mindig hozzátettek valamit a nyelvhez, mely így a megismerés és a viselkedés foglalata, a hitnek, az erkölcsnek, a jognak, a szokásoknak, a művészeteknek, a tudományoknak a letéteményese lett, benne a közmondásokkal, az állandósult szókapcsolatokkal, a teljes fogalmi gondolkodásunkkal; mert minden kultúra világlátását tükrözi a saját nyelve – mondta el H. Tóth Tibor nyelvész a kérdésre, milyen szerepet tölt be a mai magyar ember életében a nyelv. Április végén adták át a Bolyai-díjat, melyet nemzetközi szinten is kimagasló tudományos munkásságáért adományoznak valamely tudományterület képviselőjének. Az elismerést idén É. Kiss Katalin nyelvésznek, a generatív nyelvelmélet képviselőjének, a magyar nyelv kutatójának adományozták, ráirányítva a figyelmünket arra: milyen fontos és élő tudományág a nyelvészet. H. Tóth Tibor egyetemi docenst a téma kapcsán arról is megkérdeztük, véleménye szerint elegendő gondot fordítunk-e ma nyelvünk helyes használatára, s mi számít egyáltalán helyesnek.

– Vannak nyelvészek, akik úgy vélik: a nyelvnek mindig az épp aktuális, természetes állapota rajzolódik ki, ezért nem is romolhat. Dehogyisnem, pontosan ennek vagyunk tanúi. Pedig a nyelvet nem szabad elhanyagolni, mert a szabályosságok a jelentés szolgálatában állnak; ha rosszul használjuk a formát, jelentést veszítünk – véli H. Tóth Tibor. – Ha a ma divatos nézőpontnak megfelelően azt mondjuk, a nyelv használata mindig úgy jó, ahogy van – senkinek a nyelvhasználatába ne szóljunk bele –, az is egy nyelvstratégia. De amikor egy tanár azt mondja a diáknak, hogy fiam, ezt ne így mondd, mert ezzel megsértesz másokat, akkor az udvariasság és az illem kérdésénél vagyunk, a stílusnál – és annál az elvnél, hogy miként szólunk egy másik emberhez; s ez szintén nyelvstratégia: megtanítjuk a gyereknek a lehetőségeket, hogy ismerje, tudja, mikor milyen módon használja a nyelvet. A kettő között hatalmas a különbség. Egyes felfogások nem látják problémásnak, ha egykódúan beszél a gyerek, s nem szólnának neki, nehogy sérüljenek a személyiségi jogai. Pedig a gyereket igenis tanítani kell, mert ha ezt az elvet követjük, az antipedagógiánál kötünk ki, és a megszületett gyereket ki kell raknunk az erdőbe, hogy ne sérüljenek a jogai, mert akkor senki nem sérti meg.

A nyelvész úgy véli, ma kimondottan megoszlik a nyelvészek véleménye a nyelvet, nyelvhasználatot illetően, s ennek nagy veszélyei vannak a magyar emberek nyelvhasználatára nézve is.

– Ma már a rádióba, televízióba is bárkit felvesznek, akár beszédhibákkal is, nem szempont, tud-e helyesen magyarul beszélni – emeli ki példaként az egyetemi oktató. – Legalább azt ki kellene kötni, hogy rendben, felvesszük az illetőt, nagyobb hibája ne legyen, de fejlesszük majd, például kiejtés- és beszédórákkal, mint a színészeket. Ma már ezt sem szabályozzák. Eljutottunk oda, hogy sokszor a magyar szakos sem veszi észre a hibát abban, ha valaki azt mondja: ez nehéz dió, ahelyett, hogy: ez kemény dió. A változás persze részben mindig kopást is jelent, de az igényes önkifejezésről és a mintaadásról nem szabad lemondanunk.

– Tükrözi a bajokat a helyesírás is. Az érettségi dolgozatokban már nem számítanak a helyesírási hibák, legfeljebb többletpontot kaphat, aki helyesen ír. Ez egészen elképesztő. Pedig a helyesírás kérdése is fontos. Ha helyesen írunk, az nem pusztán kötöttség, hanem segítség is: segít megértetni az olvasóval, hogy mire gondoltunk, de segít nekünk is, amikor formába öntjük a mondanivalónkat. Nagyobbrészt logikus szabályokról van szó, melyek gondolkodást, alkotó nyelvhasználatot igényelnek; ám sokszor a szabályzat sem következetes, tele van kivételekkel, és az egész rendszer túlszabályozott. A legjobb, ha az alapelveket ismerjük, mert azok mindig érvényesek, és így a hibákat is ki tudjuk szűrni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!