Feledésbe merülő, kitaszított lázadó - Táncszínházi előadás Prométheuszról

A TMK alkalmi társulás Prométheuszról... című táncszínházi előadását tekinthette meg a közönség a Dubniczay-palotában szombat este Turós-Máté Kinga előadásában. A tüzet a halhatatlanok birodalmából az emberek számára elhozó, s ezzel az istenek parancsát megszegő Prométheusz drámáját sokféle módon és műfajban feldolgozták már az idők során, hiszen az önmagát másokért, az emberekért feláldozó titán időtlen tragédiája mellett nem lehet szó nélkül elmenni.

A Prométheuszról... rendező-koreográfusa, Katona Gábor azonban merőben szokatlan oldalról fogta meg a történetet, hiszen ezúttal nem egy tagbaszakadt, sziklához láncolt férfi vagy egy bölcs történetmondó meséli el Prométheusz sorsát, hanem egy táncosnő, aki egy személyben lesz szemünk előtt rettenthetetlen titán, kőkemény szikla, isteni harag és rettegve suttogó közvélemény.

Turós-Máté Kinga előadása autentikus történetmesélés azokból a korokból, amikor a nép, a törzs a tűz köré gyűlt, s mágikus legendákat hallgatott a közösség bölcseitől
Fotó: Penovác Károly

Ám nem csupán táncszínházat láthatnak a nézők, mert Turós-Máté Kinga a produkció során Franz Kafka Prométheusz című írását is elszavalja, részekre hasítva a szöveget, melynek minden mondatában kemény tragédia rejlik. A rövid írás drámai tömörségben foglalja össze az isteneket eláruló titán bűnét, büntetését, s hős és legenda utóéletét, mely a lehető legnagyobb büntetéssel zárul: mindenki elfelejti Prométheusz tettét, marad az ok nélküli büntetés, a létjogosultságát vesztett szenvedés, a megmagyarázhatatlan. A tiszta, súlyos szöveg és a mitikus, ősi erőket idéző nyers mozdulatok adják vissza a kegyvesztett titán kétségbeejtő helyzetét, akinek büntetése, hogy minden nap sasok tépik fel mellkasát és lakmároznak megújuló májából. Turós-Máté Kinga előadása autentikus történetmesélés azokból a korokból, amikor a nép, a törzs a tűz köré gyűlt, s mágikus legendákat hallgatott a közösség bölcseitől - nem utolsó sorban erre emlékeztet a kamaradarabokra jellemző, négyszögletben elhelyezett játéktér, mely körbefogja a táncost.

A nagylelkű Prométheusz sorsát nemcsak a történelem nagy mártírjai, hősei élték át, hiszen tapasztalja, tapasztalta valamennyi halandó, aki kiáll a gyengébb mellett, vakmerően igazságot szolgáltat, s ezáltal kegyvesztetté, kitaszítottá lesz, sőt, egyenesen árulónak bélyegzik. Az a feledésbe merülő cselekményt kihangsúlyozó Kafka-szöveg, s az előadás, melynek végén a táncos az elsötétülő játéktérben kétségbeesetten próbál két kaviccsal tüzet csiholni, minden tragédiák lehető legnagyobbikával zárul: mert lehet-e, létezhet-e nagyobb büntetése a lázadónak, a jó ügyért önmagát feláldozónak, mint az, ha elfelejtik őt magát és tettét is?