Éltetni a bakonyiságot a szívben, a dalok által - népdaléneklési bemutatót tartottak Csetényben

– Éves munkatervünk összeállításakor a tantestület úgy döntött, élesszük fel az egykor sikeres programot, szervezzünk évente olyan lehetőséget, ahol a gyermekek szívből, igazán énekelhetnek, mondta el Galambos Szilvia igazgatónő. Kodály Zoltán gondolatát idézte: „Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza. Jó mérnök, vegyész stb. lehet valaki, ha tizenöt éves koráig rá sem gondol. De zeneértő nem lehet, ha hatéves korában – s játékosan még előbb – nem kezdik rendszeresen nyitogatni-gyakorolni a fülét”.

A résztvevőket Domavári Hanna és Barta Júlia Menta, Magyarország az én kedves szép hazám című dallal köszöntötte, ezt bemelegítésként közös éneklés követte. Negyvenhárom kisdiák nevezett, érkeztek Borzavárról, Dudarról, Zircről, Bakonycsernyéről, Várpalotáról a Képesség és Tehetségfejlesztő Magániskolából és a Nepomuki Katolikus Iskolából, Nagyesztergárról, Jásdról, Olaszfaluból és természetesen a helyiek is képviseltették magukat. Megzengették a hangjukat, ahogy Mavizer Erzsébet főszervező mondta, aki külön gratulált a sok bakonyi népdalválasztásért.

– Mi itt születtünk, itt élünk, ezt a csodálatos dolgot, hogy bakonyiak vagyunk, tovább kell vinnünk a szívünkben és a dalainkban, mondta.  A zsűriben részt vett Budai Ilona Kossuth-díjas népdalénekes, Nagyné Nyári Ágnes, a Magyar Kodály Társaság elnökségi tagja, a szervező iskola képviseletében Sári Attiláné és Földesi László. A fővédnök Budai Ilona értékelésében kiemelte, tisztelet azok előtt, akik pénzközpontú, számítógépes, okostelefonos világunkban énekelnek és szeretik a népdalokat, mert általuk épül és szépül a lélek.

– Nincsen olyan búza, kiben konkoly nincsen, ez egy népdal kezdősora. Körülöttünk a világ tele van konkollyal, értéktelen zenékkel, ti a tiszta búzát, népdalainkat énekeltétek nekünk. Gyönyörűséges produkciókat hallottunk, köztük sok bakonyi dalt, ez azért fontos, mert az ember a szűkebb szülőföldjét nagyon tudja szeretni, ezt az érzést erősíti, ha saját dalait tudjuk énekelni, ahogy én a sziget- és rábaközieket. Azt tudja az ember a legszebben, leghitelesebben énekelni, amihez érzelmek, élmények kötik, mondta. Felidézte Domokos Pál Péter néprajzkutató neki ajánlott intelmét: „Amit az iskolában tanítanak neked, az egy dolog, amit a fejedben gondolsz, az a te dolgod, a szívedbe pedig rajzolj egy olyan Magyarországot, amilyent te szeretnél és élj, tanulj, dolgozz úgy, hogy méltó légy hozzá.” Aki népdalt énekel, örömmel, az jó úton jár efelé. Minden résztvevő kottafüzetet és énekeskönyvet kapott.

A zsűri helyezéseket nem állapított meg, külön díjazásban részesült Hatvani Melani, Domavári Hanna, Barta Júlia Menta (Bakonycsernye), Adler Katica (Borzavár), Balogh Krisztofer, Kovács Rebeka (Dudar), Takács Dorka (Zirc), Holczinger Dzsenifer (Nagyesztergár), Krajczár Rebeka (Jásd), Perjesi Johanna, Horváth Johanna, Kemény Kamilla, Horváth Cecília, Kincses Marika (Várpalotai Nepomuki Katolikus Iskola), Gyüre Villő (Várpalotai Képesség és Tehetségfejlesztő Magániskola), Fortshoffer Zsófia, Balogh Attila, Ősz Noémi Csenge, Vas Zalán Kende, György Jázmin (Csetény). A díjakat a Magyar Kodály Társaság, a Budapesti Zeneműkiadó és a Nemzeti Kulturális Alap biztosította.