Dráma egy kattintással - A fotóművészet birodalmába csak kevesek jutnak el

A fotótörténeti forrásmunkák bizonysága szerint 1840. augusztus 29-én, a Magyar Tudós Társaság ülésén Vállas Antal bemutatta, miként lehet képet alkotni a fénysugarak segítségével fényérzékeny nyersanyagon. Tehát ezen a napon készült először Magyarországon nyilvános rendezvényen fénykép azaz dagerrotípia. Ezt a napot a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének kezdeményezésére a Magyar Fotográfia Napjává nyilvánították.  2003 óta augusztus 29-én vagy annak környékén országszerte ünnepelnek a fotósok.

A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége, a MAFOSZ a központi ünnepséget az idén is Cegléden, a Kossuth Lajos Múzeumban tartja, ahol megnyitják a 33. MAFOSZ Szalont, átadják a fotóművészeti közösségi és egyéni díjakat. A központi rendezvényen kívül az egész országban szakmai előadásokat, workshop-okat tartanak, megemlékeznek a helyi fényképészekről, illetve a települések neves fotósairól, valamint kiállításokat nyitnak meg.

Melyek a jó képek? Azok, amelyek technikailag kiválóak, tükrözik a fotós szemléletét, a korról alkotott véleményét – vallja Békefi Antal

- Ez utóbbiakból az idén úgy tűnik, hogy kevesebb lesz, melynek több oka van. Egyrészt az utóbbi időben digitális formában kell elküldeni a képeket, melynek következtében kevés másolat készül az alkotásokról. Egy kiállításhoz minimum negyven képre van szükség, amelyeket egyszerre kell kinyomtattatni és kereteztetni. Így egyszerre nagyobb összeget kell a fotósnak kiadnia. Másrészt, ha a fotós elkészül egy kiállítási anyaggal, azt kiajánlja a közművelődési intézményeknek. Pozitív válasz esetén a fotós kiutazik a helyszínre, szemrevételezi azt. Ha megfelelő, akkor összepakolja a képeket, szeget, damilt vagy drótot, kalapácsot, fogót ragad, és segítséget visz magával, majd megérkezésük után felrakják a falra a képeket. Ha van megnyitó, akkor a fotós újra kimegy az intézménybe, a kiállítás befejezése után pedig leszedi a képeket és raktározza. Mindezt egy fillér nélkül teszi, mert az intézmények többsége szűkös anyagi körülmények között működik, valamint a személyi feltételeik is hiányosak. Szerencsére akad néhány kivétel is, ahol ideális a helyzet a fotókiállítás fogadására. Így szűkül az a kör, ahol a fotográfiát népszerűsíteni lehet. Pedig ennek a napnak ez az alapvető célja – fogalmazott Békefi Antal.

A rendezvényeken megemlékeznek a település fényképészeiről, fotósairól is. Így tett néhány évvel ezelőtt a Bakony Fotóklub is, emléktáblát állított Borsos József fényképésznek.

- Kár, hogy mind az esemény, mind az emléktábla csak szűk körben vált és maradt ismertté. Tudomásom szerint Borsos József fényképész a mai napig sem szerepel a Veszprémi Értéktárban. Pedig helye lenne ott, hiszen 1861-1878 között fényképészeti műhelyében több száz kép készült a kor jeles nagyjairól, többek között országgyűlési képviselőkről, színészekről, arisztokratákról, polgárokról. Ha jól emlékszem, 2009-ben a Magyar Nemzeti Galériában  és a Magyar Fotográfiai Múzeumban ugyanazon időben rendeztek a képiből kiállítást. Lenne mit bemutatni Veszprémben is. Remélem, hogy néhai Láng Tibor is bekerül valamikor a Veszprémi Értéktárba – nyilatkozta Békefi Antal.

A Fotográfia Napján megemlékeznek azokról a nagy alkotókról, fotóművészekről, akik az elmúlt évtizedekben munkásságukkal hozzájárultak a fotóművészet, mint művészeti ág elfogadásához. Közöttük rengeteg magyar van, akiket ilyenkor meg szoktak említeni. Békefi Antal elmondta, nem akar kiemelni senkit, mindenki a maga korában a felkészültségének, technikai tudásának, sajátos nézőpontjának a maximumát nyújtotta. Mint mondta, vannak köztük olyanok, akik még köztünk vannak, akikkel még találkozhatunk, akiktől sokat tanulhatunk. Ők már letették a névjegyüket, az utódoknak pedig ezután kell ezt megtenniük.

Napjainkban a fotótechnika a csúcstechnológiai iparágak közé tartozik. Nap, mint nap születnek új eszközök, melyekkel majd valaki megcsinálja a „fotót".

- A technika nem minden, lehet nyomkodni a gombot, de abból még nem lesz fotó. Szükség van az emberre, arra az emberre, aki tudja használni a technikát arra, amire való. Ez viszont felkészültség, tudás nélkül nem megy – hangsúlyozta Békefi Antal.

A kultúra elsajátítása az internet világában mindenki számára elérhető. A fotós szakmai tudást azonban csak szakemberektől lehet megtanulni. Sokan felismerték ezt. A „jó nevű fotós képzőknek" rengeteg hallgatója van. A képzés befejezése után a többség amatőrként dolgozik, próbál jó képeket készíteni. Békefi Antal úgy véli az érték időtálló a fotózás terén is:

- Melyek a jó képek? Azok, amelyek technikailag kiválóak, tükrözik a fotós szemléletét, a korról alkotott véleményét. Ez már a fotóművészet birodalma, ahová csak kevesek jutnak el. A többség is eljut addig, hogy „szép képeket" készít. Mi a szép? Kant szerint: „Szép az, ami érdek nélkül tetszik". Ez igaz minden jól megcsinált fotóra, amely helyből vagy a világhálón jut el hozzánk. Az internet által ugyanazt a képet az egész világon láthatják, élvezhetik, gyönyörködhetnek benne, vagy átélhetik a fotó által küldött üzenetet, alkalmanként a drámát is.