Csillag leszek én is – Radics Bélára emlékeztek

Van abban valami fájó, amikor meglátja az ember Som Lajost, ahogy botjára támaszkodva alig bír lépni, miközben a nyugdíjas korú rockerek ölelgetik. Som csak tekintetével üzen, ez is rock and roll, fiúk. Ne kövessetek... A Radics Béla Emléktársaság őt is meghívta Radics Béla születésnapi koncertjére, sőt, elismerést is kapott a szerveződéstől, amely a magyar gitároslegenda szellemi és zenei örökségét ápolja.

Most a József Attila Művelődési Központban nagyszabású koncerten emlékeztek Radics Bélára, a magyar Hendrixre. Egy angyalföldi melósra, akinek gitárjátéka forradalmat jelentett a hetvenes évek magyar rockzenéjében. Radics rövid földi útjában még az is fájóan sorsszerű, hogy sírkövét a rockzenészek zenélték össze. Sírfelirata: „Minden idők legnagyobb magyar gitárosa. Legyen neki könnyű a föld!” Ami talán a sírba vitte – az alkoholon túl –, hogy nem volt kompromisszumkész a régi rendszerben, s ezért sem jelenhetett meg soha nagylemeze. Mellőzött volt, félt tőle a hatalom, amely, amikor azt hallotta a Taurus koncertek után az utcákon, hogy „Bélát a pártba!”, akkor jobbnak látta nem segíteni az őstehetséget.

Horváth Attila, az ikonikus szövegíró – akit szintén köszöntött a koncerten az emléktársaság – azt mondta: Radics Bélának már szobra van, utcát neveztek el róla, díszpolgári címet is adományoztak számára, ám ő mindezt mosolyogva odaadta volna egyetlen albumért.

(Radics Bélának rövid pályafutása alatt mindössze két szerzői kislemeze jelent meg – a szerk.) 

A Radics Béla Emléktársaság elnökének, Török Ádámnak a véleménye szerint a  legendás gitáros életművével, kitartásával, zenéjével sokat adott az embereknek. Ahogy megfogalmazta: megismételhetetlen tehetségű és hatású muzsikus volt.

A mostani eseményen a magyar rockzenei élet kiemelkedő egyéniségei közül fellépett Török Ádám, Tátrai Tibor, Póka Egon, Vörös István, Takáts Tamás. Mellettük régi zenésztársak és fiatal, tehetséges zenekarok idézték meg a 36 éves korában elhunyt legenda szellemiségét. A telt házat vonzó rendezvényen természetesen ott volt az esztergomi Tűzkerék Xt, a formáció az egyedüli az országban, amely viselheti a Tűzkerék nevet.

Elhangzottak a koncerten nagy dalok a Sakk-Matt, a Taurus, a Tűzkerék formációkkal fémjelzett időszakból, szólt a Hey Joe, a Crossroads, a javarészt ötven-, hatvanévesekből álló közönség pedig hatalmas ovációval fogadta, amikor a színpadon úgy szóltak, süvítettek a gitárok, hogy arra még Radics is azt mondaná: így jó a szülinapi buli.

Tátrai Tibor olyan szólókat küldött meg, hogy arra nincs jobb szó: leigázta a hangszerét. A fiatal együttesek tagjai pedig követték őt. Párbajoztak a zenészek, igazi örömzenélésbe csaptak át a koncertblokkok. Vörös István a fogával pengette a gitárhúrt (erről  a mutatványáról is híres volt Radics), a nézők tomboltak, Takáts Tamás az előhívott arcok játékában beénekelte a teret, Póka Egon pedig olyan témákat varázsolt elő a hangszeréből, hogy arra tényleg csak a legnagyobb tudású zenészek képesek.

A ráadás számok között természetesen szerepelt A zöld csillag, valamint A zöld, a bíbor és a fekete. A tömeg eksztázisban üvöltötte a refrént: „Veled megyek, csillag leszek én is...”

Újrahangolt életek időutazása volt ez a pillanat.

Szabó Magda azt írta, mindenkinek csak egyvalaki jut, akinek a nevét elkiálthatja a halál pillanatában. 

RB Kapitány, lehet, ilyen név marad többek életében.

Az égen feltűnő Zöld csillagként.