Bandó új könyveivel érkezik Kapolcsra (x)

Verseit óvodások és iskolások mondják, dalolja a Szélkiáltó, a Kaláka, Halász Jutka és az Énekmondó, regényeit és filozofikus könyveit ezrek olvassák. Köteteiben általa megrajzolt madarakat, macskákat és kutyákat szólaltatott meg, kapott már Év könyve díjat, írt tankönyvet, humoros monológjait 800 oldalas könyv őrzi, a címe: Egyedül állok. Ezzel indítottuk a beszélgetést.

- Aki a teljes életművét ismeri, nem vitatja: amit eddig alkotott, egyedülálló. De honnan ez a többértelmű cím?

- Volt egy önálló estem 1985 körül, ez volt a címe. Igaz is volt: egyedül álltam a színpadokon, először egy országos turné során, teltházas sportcsarnokokkal, majd egy este kétszer a teltházas Erkelben. Farkasházy mondta az első est végén: „Jól jegyezd meg, Bandó: ezen a teniszpálya méretű színpadon sokan beszéltek már, Mario Del Monaco-tól kezdve Rákosi Mátyásig, de egyedül, százhúsz percig rajtad kívül senki nem szerepelt."

- Abban az évben már a csúcson voltál, és sokáig el is időztél ott.

- A „Vártunk, vártunk, vártunk..."-ról emlékezetes Szópanel című számom egy évvel a humorfesztivál fődíj után, 1983-ban került adásba a Telepohár című műsorban. Az mindent vitt, még a nagysikerű Kocka utca 13-at is. Talán a Szénnel a kézben című, zenei montázsra készült rajzos produkciómat nem hajazta, az is az akkori sikerszériám része volt, ráadásul abban is egyedül álltam, se előtte, se azóta nem akadt párja, Sándor Gyuri világszámnak mondta, nem tiltakoztam. Még annyit a „csúcsról", hogy én a fennsíkban hiszek: a csúcsra sokan eljuthatnak, de hosszan odafönt maradni, az már ér is valamit.

- Az Úton-útfélen című első könyvedben azt írtad, vagy a legjobb leszel, vagy abbahagyod. Mit mondasz erről ma?

- Déri János a miskolci tévés fesztiválon konferált, és azzal kezdte, hogy köszönti önöket az ország második legjobb tévés személyisége. Tudta, hogy az első helyért sokan tülekednek, a második meg sosem kerül szóba. Hofi örök királysága mellett nem rossz az udvarig eljutott mesebeli szegénylegénynek lenni. Egyébként pedig nem hagytam abba, csak van, amit befejeztem. Például a rádiókabarét és a tévézést. Nincs már időm arra, hogy napi aktualitásokban turkáljak, fontosabbá váltak az örökérvényű dolgok, jelenségek, és ezekhez igazodnak a gondolataim, az írásaim és a köteteim is. Meg hát a boldogító és időt rabló olvasás. Az írást már nem is említem, napi szükségletem, igényem.

- Hogyan lettél humoristából íróvá? Visszanézve látod-e a határmezsgyét?

- Talán időben, évszámban igen, egyébként nem. Íróvá lenni folyamat, nem egymást követően, hanem egymásba simulva következnek az életem történései és cselekedetei. 1986-ban jelent meg az Úton-útfélen, 150 ezer példányos könyv lett. 1990-ben a Bevezetés I-II., humoreszkjeim javával, aztán 2000-ig semmi. Akkor aztán meglódultam, és az elmúlt 16 év során több mint 40 könyvem jött ki, fele gyerekeknek, fele felnőtteknek szól.

- Az András könyve – Fordított teremtés rendkívüli sikert hozott, pedig nem humoros téma, és főként nem vicces szöveg.

- A könyvhéten három órán keresztül állt a sor a Vörösmarty-téren, előző nap a tévében beszélgettem a kötetről Juszt Lacival, ostromgyűrűbe kerültem. Ilyen őszintén még nem írtak könyvet a hitről. Ördögh Szilveszter, az azóta elhunyt író barátom és Hankiss Elemér írt hozzá előszót, ez is belejátszott. Hankiss azt írta, néhány száz éve azért még megégettek volna, amit ebben a könyvben leírtam. Később Vankó Zsuzsa, a Sola Scriptura Teológiai Főiskola rektora ajánlott olvasmánnyá tette, és meghívott egy TIT előadás keretében tartott beszélgetésre.

- Egy év múlva kijött az András II. könyve – Kútásó. Ez az alcím mit takar?

- Várszegi Asztrik mondta, amikor az András könyvét elvittem neki Pannonhalmára, hogy én „kútásó" típus vagyok: nem a közös forráshoz járok vízért, hanem magam ások le a forráshoz. De (és ezt igaznak tartom) lehet, hogy a forrás azonos. Igen, nincs ateista, legföljebb olyan emberek vannak, akik Isten létezését ugyan tagadják, de hisznek benne. Benne, a nem létezőben. Végtére is erről szól a hit. A pápa is csak azt kéri híveitől: erősítsétek meg istenhiteteket. Sosem mondta még egyetlen pápa sem, hogy „van Isten". Bennünk, ott igen, ahogy Jézus is mondta: „Én és az Atya egyek vagyunk." Egyszer egy olvasóm azt írta, már tudományosan is be van bizonyítva, hogy van Isten. Mondtam, akkor mostantól kiben hiszel?

- Sosem bántották még ezért a könyvért?

- Az egyház nem, mert tudta, hogy akkor még többen elolvassák. Az olvasóim pedig gyakran írták, hogy ez lett az ő „Bibliájuk".

- Ezt pár év múlva követte az Isten bikiniben című kötet, valóban szarkasztikus humorral.

- Ez a világ teremtődésével indul, és az atomkorig jutunk el a végére. Végig a nyelv kialakulásáról beszélek, bár ez csak ürügy: valójában ez is a hitről és a hitetlenségről szól, jobbára az ószövetség leírásainak boncolgatásával. Egyszerre filós és humoros, volt, aki Woody Allennel rokonította, és olyan is, aki Richard Dawkins filozófiájával rokonította. Én meg azt mondom, ez én vagyok, tehát filójával és derűjével együtt amolyan „bandós".

- Ha valami „bandós", az a Könyv azoknak, akik utálnak olvasni. Ez meg hogy született?

- Egy könyvesboltban, ahol a főnöknő elmesélte, az a legszörnyűbb, amikor olyannak akarnak ajándékul adni egy könyvet, aki utál olvasni. Én is azt mondtam, mért nem vesznek neki jégeralsót vagy Miskakancsót? Aztán fél év múlva kiadtam ezt a gegekkel telt könyvet, és azóta a harmadik kiadásánál tartunk. Minden oldal egy poén, és közben tanítok is: mintegy 80 írót és költőt mutatok be egy-egy sorral. Valamennyi már nem élő klasszikus. Az elmúlt napokig egy élő kortárs író is volt benne, sajnos azóta ő sincs már az élők között...

- Esterházy Péter?

- Igen, igen. Óriási veszteség, és külön sajnálom, hogy az őt nem is olvasók között akadtak, akik halála után próbálták gyalázni, bántani, kikezdeni. A legjobb íróink egyike, nem, nem volt: az! Persze ahhoz, hogy szeressék, kell hozzá filó, humorérzék, szabad szellem és kellő olvasottság. A jót és a szépet nem adják olcsón. Nagy László akarta rávenni egy pártember, hogy írjon „érthetőbben", mert a „népek" nem értik. Jobb választ aligha adhatott volna: „Tanuljanak a népek!"

- Barátjának mondhattad magad?

- Túlzás lenne. Inkább jó kapcsolatban voltunk. Aggódtam és szurkoltam érte, az életéért, és erősítőként egy az egyben lemásoltam neki kézírással A szív segédigéi című kötetét. Karácsony előtt kapta meg, elbűvölte, meghatotta. Az Ottlik születésnapjára általa lemásolt Iskola a határon adta az ötletet, míg másoltam, mellette lehettem.

- A Sosemvolt Toscana című regényed főhőse, Halász Bódog író ugyancsak 66 éves, amikor megtudja, hogy hasnyálmirigyrákos. Ennél jelentősebb könyvsikered aligha volt. Esterházy ismerte ezt a köteted?

- Tíz éve dedikáltam neki, de nem tudom, elolvasta-e. Élete utolsó hónapjaiban említést tettünk róla, de nem mertünk alaposabban belemenni, mert tudtuk a végét: főhősöm meghal, épp, amikor megszületik az unokája. Sajnos én a regényemből tudtam, hogy Péter épp melyik fázisát éli ennek a szörnyű kórnak, és a legelkeserítőbb az volt, amikor egy hónappal a halála előtt már csak négy szót írt. Egyértelművé tette, hogy a pár hónappal előbb írt „döntetlen" már vesztésre áll.

- A Vár rád Toscana üzenő füzetei olyasmik, mint Esterházy Hasnyálmirigynaplójának bejegyzései.

- Kicsit talán, de mégsem: ezek nagyobb lélegzetű naplóbejegyzések, üzenetek a majdan megszülető unokájának.

- Mi az, ami téged több könyvedben az elmúlás felé taszít? A Míg meg nem haltak című kötetedben 20 novella lesz regényszerű láncolattá, mindegyiknek öregek ápolása a témája, ráadásul igaz történetekből írtad őket.

- Én az életről írok, soha nem a haldoklásról vagy halálról. Ez persze csak akkor igaz, ha elfogadjuk, hogy az életünk legvége is az életünk, az élet része. Egyvégtében filózok, tehát tanulom az életet, ebben az elmúlást is, a búcsút is, a haldoklást és a meghalást is. Aki ez elől elmenekül, fölkészületlen lesz, tehát a legutolsó sóhajtásainál rosszul fog vizsgázni. A Míg meg nem haltak példabeszédek sora: így érünk majd az öregkorba, ilyenek leszünk vénnek, ha megérjük, és vagy így ápolnak bennünket is, vagy siralmasan magunkra maradunk egy öregotthon szobácskájában. Hőseim mind a mi jövőképeink: ezt meg kell ismernie az ifjabbaknak, hogy megértsék az idősebbeket, és igenis törődjenek velük, időben kezdjék el szeretni, szeretgetni őket, nehogy elkéssenek vele.

- Legújabb regényed, az Arankakor ennél szélesebb spektrumot ölel fel. A múlt század derekáig írtad meg egy kulákká nyilvánított családfő, és a nagy családja történetét. Precíz korrajz, olvasmányos és lebilincselő regény. Azt mondtad, az eddigi legjobb köteted.

- Igen, így érzem, s remélem, akik az eddigieket olvasták, igazolni fogják, amit állítottam. Egy idős néni, Sunyák Margitka emlékirataiból született meg ez a regény. A családi emlékeket Gaál Zoli barátomtól kaptam meg, ő a főhős unokája. A törekvő, szorgalmas apa, Sunyák Antal mindent elér, amit kemény munkával és jó gazdaként el lehet érni. Aztán, épp, amikor végre megvásárolják első tanyájukat, addig nyúzzák adóval, míg bele nem roppan. Koncepciós per, kényszermunkatábor, Andrássy út 60, rabtemető. A 301-es parcellában nyugszik. Esélyt látok arra, hogy a fiatalok kezébe adják, ajánlott olvasmányként, de az idősebbek számára is érdekes lehet. sokan azt sem tudják, mit jelentett kulákká lenni, pedig abban a korban voltak fiatalemberek. Az idősebb és látásgondokkal küzdő olvasóimra is gondoltam, amikor a kötetbe bekerült az MP3-as korong, hangoskönyvként, a fölolvasásomban.

- Honnan a könyv címe?

- Az aranka az egyik leggonoszabb gyomnövény: élősködő. szívókorongjaival rátapad a gazdanövényre, aztán legyöngíti, és végül megöli. Az 50-es évek „arankái" az ávósok voltak, a hatalom képviselői, akik Sunyák Antal gazdát előbb legyöngítették, aztán pedig megölték. Szomorú, de valós metafora.

- Ezzel együtt jött ki a Könyvhétre a Csodás Kapolcs című verses meséd, 222 szakaszban, benne a hangoskönyv CD-jével, te olvastad föl, ritka csemege. Ráadásul Kapolcs „kitalálója", Márta István írt hozzá zenei morzsákat.

- Mindez szép fotókkal. Gyerekeknek éppúgy szól, mint felnőtteknek. A Művészetek Völgyében már kapható lesz, a Petőfi utca 19/A alatti Holdudvaromban. A tavalyi ottlétem óta gyűjtögettem a könyv anyagát. Később megkaptam a Kulturális Egylettől a Kapolcs múltját idéző könyveket, aztán a falu fotóit, és belevágtam. Kapolcs története rendkívül érdekes, élvezettel írtam felnőtteknek is szóló mesévé. Először prózában gondolkodtam, színpadi játékot is terveztem, ám rájöttem ez a történet alkalmatlan erre. Nincs olyan fősodor, ami alapul szolgálhat. Kapolcsot csupán úgy lehet bemutatni, hogy részeire bontom, fölosztom a falut is, és ezeket a töredékeket kapcsolom össze, miközben végigvezetem az olvasót a régmúlt Kapolcsától máig, a Művészetek Völgyéig.

- Egy ilyen verses meséd már nagyon bejött: A hangyabanda nagy kalandja 2013-ban megkapta az Év könyve díjat.

- Antal Tamás grafikusművésznek is köszönhető, aki olyanná rajzolta a hangyák mikrovilágát, amilyennek megálmodtam. Számomra minden a ritmus, a dallamosság. Erre van a legnagyobb szüksége a gyermekeknek. A verseimet is nagy odaadással írom, és persze kellő és fontos derűvel. Ennek köszönhető, hogy a szavalóversenyeken gyakran mondják a verseimet. És az is, hogy sokan találnak dallamot a ritmusokhoz. A Szélkiáltó együttes és az Énekmondó kezdte, aztán sorban a többiek: Alma, Halász Jutka, Tamás Éva, Hangoló, Bergengóc, a Kalákával pedig közös CD-t készítettünk, Radványi Balázs talált dallamot 24 versemre, melyeket végül én daloltam föl a Tölgyből van a fakutya című CD-nkre. Az Amit nem értek című versemet Cipő dallamosította Halász Jutkának, melyet végül záródalként tett föl a Magyarország mennyország című Republic CD-re.

- Antal Tamással még egy könyvet raktatok össze: Verselő betűk és számok.

- Sok tanító használja az iskolákban. Minden betűnek adtunk egy színt, aztán a kétszakaszos verseikben ezzel a színnel emeltem ki a szavakban lévő aktuális betűket, Tamás pedig a betűk formáját rajzolta meg a versek alá, az adott színnel.

- Kislányod idén lett hatéves, unokád már túl az ötödik osztályon. Ők is elénekelhetnék a verseidről, hogy „egy kicsit benne vagyok én"?

- Egyet is értenék velük. Egyrészt ellesek tőlük ezt-azt, másrészt tanulok is tőlük, és fölcsípem a játszadozásunk vagy beszélgetéseink közben előbújt csipetkéket. Ők is örömmel veszik az új verseket és meséket, tulajdonképpen legtöbbjét velük és rajtuk próbálom ki, nemcsak múzsáim, segítőim is. Imádok velük lenni, de bevallhatom: amikor írok, jól össze tudnak kavarni. Nehéz őket távol tartani a dolgozószobámtól, szeretnek mellettem, velem lenni, és nehezen értik meg, hogy én akkor éppen alkotok.

- Ha a Thoroczkay Luci féle Beszédtechnika könyvet, a Bandó mondókákat, meg a többi, nyelvi bravúrokkal tűzdelt köteted nézzük, az jut az eszünkbe, hogy mániákusan tanítasz. Népművelő lettél. Amolyan önkéntes oktató. Te is észleled ezt a tendenciát, ez irányú fejlődésedet?

- Egész életemben a nép művelése érdekelt. Kötelességemnek éreztem, tudtam, hogy amit összegyűjtöttem, ami lerakódott bennem, és amit rám bízott az Istenem, azt mind-mind kipakoljam, továbbadjam. Jelszavaim: fölemelni, értéket adni, gyönyörködtetni. A bulvár és a pénzérdekeltségű média fordítva gondolkodik: lenyomni, legföljebb szinten tartani, értéktelennel beérni és butítani. Lehet, ez nem kifizetődő, de akkor is, újra és újra, csak így, másként nem! Szókratész mondja: „Nem a vagyonból lesz az erény, hanem az erényből a vagyon." Ez akkor is alapelvem, ha nem tesz vagyonossá, amit alkottam. Ha az új köteteim kiadására való összeg együtt van, nem kell sóhajtoznom.

- Nem számoltam össze, de legalább tíz kötetedet te illusztráltad. Ez a rajzos múltad hozadéka?

- Igen, a maradéka. Mostanában azt tervezem, hogy a facebook oldalamra rajzolok közéleti karikatúrákat is. szeretek rajzolgatni. Az Ami a bögyünkben van című könyvem 140 madárrajzommal és versemmel jött ki. a Hetvenhét macskajajban saját cicáim sorjáznak a verseimmel, az Egyik kutya, másik is című kötetben pedig 170 kutyát rajzoltam meg, és megírtam a verses önvallomásaikat is. A táltossá lett kiscsikó rajzai is tőlem valók, a Százszorszép – Aranyos versek pedig színezhető rajzaimat hordozza, válogatott verseimmel. A dinoszauruszok verses meséihez „gyerekbarát" dínókat rajzoltam: ezek nem félelmetesek, de „gyerekesen", kedvesen mégis megmutatják magukat. Amíg a dinókat rajzoltam, kislányom, Gvendolin is az asztalomhoz telepedett, rajzolgatta, amit én, és végül két oldalon az ő rajzai is bekerültek.

- Verseket nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is írtál. Alig hihető, a Nagyon fájl című köteted három kiadásig jutott. Ez verseskötetnél igen ritkán esik meg.

- Nem vagyok „született költő", de van mondanivalóm, és némi adottságom, ami elég volt ahhoz, hogy megszüljem ezeket a verseket. Helyet kaptak a kötetben a haikuk is, melyek előtte már két kötetbe gyűjtve is világot láttak.

- Két éve jött ki a MAGYARORSZÁG én is SZERETLEK! című versválogatásod, nemzetiszín lobogóval a borítóján. Ennyire fontos számodra a magyarságod?

- Minden fontos, ami ide köt, elsősorban az anyanyelvem. Ez ad alapot a magyarságomhoz. Ajánlom is mindenkinek, aki magyarságával hősködik: tessék először megtanulni a nyelvet, és persze helyesen beszélni és írni. Ha sikerül átlépni végre a –suk-on és a sük-ön, és kihámozni, hogy –ba és be, vagy –ban és –ben, meg hát kitörölni a szókincstárból, hogy „nem-e lehetne-e?", akkor beszélhetünk arról, hogy ki a magyar, és hogy mit jelent magyarnak lenni.

- Szabó T. Anna és Háy János is hasonló éllel fogalmaztak az ajánló soraikban.

- Anna így zárta sorait: „Aki nemcsak a földi hazát, de az égi hazát is szereti, az boldogan él, amíg meg nem hal. Sőt: igazából sem is hal meg soha." János pedig így kezdi az ajánlását: „Úgy kell szeretni Magyarországot, hogy előbb a levegőt, a vizet, a füvet, a fákat, a bokrokban megbújó madarakat, az udvaron kószáló kutyákat, s csak azután a Himnuszt, a Szózatot, meg a híres csatákat." Ez a kötet erről is szól. Ahogy régen fogalmaztam: a hazaszeretet nem csak azt jelenti, hogy én szeretem a hazámat, hanem, hogy a haza is szeret engem. Én boldog vagyok, hogy magyarnak születtem, de nem erre építem az életem, hanem arra, hogy Ember vagyok, a Föld nevű bolygó kiszolgáltatott, de boldog, múlandóságra született lakója.

- Tavalyi sikerkönyved egy kis bolygó lakóját hozta vissza olvasóidnak: A kis herceg visszatért címmel. Végtére is igazad van, Antoine de Saint-Exupéry könyve végén fölszólította az olvasóit, ha látják, hogy visszatért, írják meg. Ez inspirált, vagy ennél több is foglalkoztatott?

- Ez indított el, de valójában az érdekelt, meg lehet-e értetni a gyerekekkel is ezt a „felnőtt mesét"? Mert, hogy nem gyermekkönyv, az biztos. Nem is értem, hogy lehetett kötelező olvasmánnyá tenni ötödikesek számára. Talán az én könyvem segítséget adhat számukra. Ebben az apa, miután fölolvasta A kis herceget a hatéves fiának, Antinak, elbeszélget vele a könyvről, kibontva a metaforákat, megbeszélve a figurákat: a lámpagyújtogatót, a hiút, az iszákost, a gazdag embert, akikkel ők, az ő családjuk is találkozik az életben. A családi életükre rávetül a kis hercegi történet, és a végén láthatjuk. Anti, korunk kis hercege itt él közöttünk, velünk, csak oda kell figyelnünk rá, észre kell vennünk.

- Bár minden könyvedről nem sikerült szót ejtenünk, de jól elkalandoztunk az alkotói polcodon. Akik hasonlóképp be akarnak kukkantani hozzád, hol találnak?

- A terjesztési nehézségek áthidalása miatt két éve kinyitott a webáruházunk, a www.bando.hu , ahol a régebbi könyvekből is találnak az érdeklődők. Sajnos néhány kötet most hiányzik a sorból, nem futotta újbóli kiadásukra, talán majd karácsonyra. Ami ugyancsak biztos: ott leszek a jelentősebb fesztiválokon, megtalálnak a könyves sátramnál. Mint az elmúlt években, idén is ott leszek a Savaria Fesztiválon Szombathelyen, Velemben, a Gesztenye ünnepen, Keszthelyen, a Zalai Borcégéren, Móron, a Bornapokon, Rácalmáson, a Tökfesztiválon, és hát most, Kapolcson, a Művészetek Völgyében. Külön öröm, hogy a Petőfi utca 19/A portán megnyílhat a „Nagy Bandó Holdudvara", ahol több árussal és kiállítóval együtt kínáljuk portékáinkat, és közben lesz verselés és dalolás, humor és beszélgetés, legtöbbször spontán indítással, barátságból.

Névjegy

Nagy Bandó András (1947. Deszk) Karinthy-gyűrűs humorista, előadóművész, író. Felesége Obernyik Rita, gyermekei Natália, és Gvendolin. Pályáját amatőr színészként kezdte, 1982-ben fődíjas lett a 2. Humorfesztiválon, láthatták a Mikroszkóp Színpadon, majd szabadúszóként lépett föl. 1989-ben három hónapig segítette a hajléktalanokat, Budaörsön létrehozva az ország első hajléktalan otthonát. 2000 óta ír verseket és meséket gyerekeknek, és sokféle témákkal könyveket felnőtteknek. Idén jelent meg az Arankakor című regénye, és a Csodás Kapolcs című, családoknak írt verses meséje, mindkettő hangos könyv is, csatolt koronggal.