Unikum, az ország egyetlen, hivatásos férfikórusa - Legek a Honvéd Férfikar életéből

Magyarország egyetlen, hivatásos férfikórusa unikum. A műfaj azon kevés képviselőjéhez tartozik világszerte, akik professzionális módon, magas színvonalon szólaltatják meg a férfikari zeneirodalom alkotásait. Az egykor katonákból álló kórus mára már civil énekművészekből áll.

A férfikar kiváló kapcsolatot ápol Várpalotával, ahol már 13 alkalommal léptek fel az adventi időszakban. Legutóbb december 9-én adtak nagysikerű karácsonyváró koncertet. Ott beszélgettem Riederauer Richárddal, a férfikar másodkarnagyával.

–  Hány éves a kórus legidősebb, illetve legfiatalabb tagja?

– Tulajdonképpen ez egy állandó átmenet, mert van egy fluktuáció. 60 és 70 év között van a kórus legidősebb tagja, és huszonévesen már kerülnek be emberek. Természetesen a célunk az, hogy folyamatosan fiatalítsuk a társaságot, de ez egy átmenet. Amíg valaki szakmailag megfelel a kórusban, és kedve van ezt csinálni, addig mi nagyon nagy örömmel foglalkoztatjuk.

–  Mi volt a legnagyobb változás az elmúlt évek alatt a kórus életében?

– Az utóbbi években lettünk nagyon foglalkoztatott kórus. Az operában rendszeresen felléptünk bizonyos előadásokban vendég kórusként, ez nagyon sok új dolgot és új tapasztalatot hozott az életünkbe. Ez egy fontos változás volt, de a legfontosabb az, hogy egyre markánsabban jelen tudunk lenni a civil koncertéletben.

–  Nagyon sokfelé jártak a világban. Ha a legkülönlegesebb helyet ki kellene emelni, melyik lenne az?

–  Az én regnálásom alatt, a legkülönlegesebb turné az Kínában volt. Pekingben, Sanghayban és még két kisebb, „ötmilliós” városban adtunk koncerteket. Kína bizonyos szempontból egzotikus hely, nagyon más kultúra. Adott ennek még egy plusz varázst az, hogy az ottani hadsereg szervezésében történt a mi fellépésünk. Olyan dolgokat tapasztaltunk meg és láttunk, amit egyszerű turistaként nem nagyon lehet látni. Sanghayban egy civil fesztiválon felléptünk még saját műsorral. Nagyon nagy különbség van a két város között. Kulturálisan talán nem annyira, de nyitottságban azért Sanghay egy lazább hely. Másfajta mentalitással találkoztunk ott és ennek megfelelően léptünk fel ott.

–  Ki volt a legkülönlegesebb személy, aki előtt, vagy akivel együtt felléptek?

–  Jó pár évvel ezelőtt a kórus egy jelentős része Izraelben volt egy vendégszereplésen és Zubin Mehta indiai karmesterrel volt alkalmunk együtt dolgozni és az Izraeli Filharmónikus Zenekarral, ami hatalmas élmény volt. A világ egyik legjobb zenekarával és a világ egyik legjobb karmesterével, Beethoven  Fidelio-ját koncertszerűen adtuk elő, és Beethoven IX. szimfóniájából is volt két koncertünk, az egy egészen különleges élmény volt.

–  Mi a legnagyobb siker az együttes életében?

–  Azt hiszem az, hogy időről-időre megújulva, a sokszínű hangzásával, el tudja kápráztatni a közönséget a legkülönbözőbb műfajokban. Nem emelnék ki kifejezetten egy koncertet, vagy egy eseményt, hanem azt, hogy ha nekünk sikerül egy komolyabb közönséggel találkoznunk, akkor mindig érezzük azt, hogy olyan dolgot tudunk nekik nyújtani, amit ritkán kapnak meg, mert férfikar kevés van a világban.

–  Mi volt az Ön legnagyobb sikere a kórus élén?

–  Pár éve vezetem a férfikart, másodkarnagyként, ez napi rendszerességű munkát jelent. Sikerként, a  közös munka eredményességét tudnám megemlíteni, úgy hogy korábban én is énekesként voltam jelen a kórusban, és amikor kikerültem eléjük, akkor meg tudtam tartani ugyanazt a viszonyt, és jó hangulatban, eredményesen tudunk dolgozni.

–  Volt valamilyen furcsa, vagy különleges élményük?

–  Körülbelül tíz évvel ezelőtt történt, amikor a Rapülők együttes hosszú évek után visszatért, és felkértek minket, hogy énekeljünk acapella, hangszeres kíséret nélkül, az ő számaikból egy egyveleget. Elkészítettük és előadtuk, többmint tízezer ember előtt Budapesten az Arénában. Gyakorlatilag a harmadik-negyedik ütemtől bejött a vastaps és őrjöngtek az emberek. Pedig nem voltam benne biztos, hogy ez sikeres lesz, és szeretni fogják, de nagyon élveztük, és egy katartikus élmény volt.

–  Melyik az a szám, amit ha akármerre is járnak a világban, biztosan sikerrel adnak elő?

–  Országon belül, ha mozdulunk valamerre, akkor bizonyos hazafias lelkületű műsorokat szoktunk adni.  A Bánk bán című operából, a kórus korábbi karnagya Tóth András csinált egy nagyon szép férfikari átiratot, Bánk bán imájából a „Hazám, hazám” című tenoráriából. Ezt bármikor, bárhol megszólaltatjuk, óriási sikere van. A másik, Kodály Zoltán a Háry daljátékban lévő Toborzóból írt egy olyan verziót, amely kifejezetten a Honvéd Férfikarnak készült még évtizedekkel ezelőtt. Az „A jó lovas katonának ” ez nekünk egy örökbecsű, állandóan visszatérő dalunk, ami akkorát szokott ütni, hogy mindig kitörő ováció fogadja az előadást