A pókok titokzatos világa

A balatonalmádi Novák LászlóA pókok művészete című képe 96 ország 42 ezer fotója közül került a legjobbak közé. Az alkotóval Veszprémben beszélgettünk.

– A Wild Life Photographer of the Year  nem első alkalommal látja Novák László nevét.

– Igen, ez a pályázat a természetfotósok megmérettetése közül a legnagyobb presztízsű. Néhányszor már én is részt vettem rajta, 2005-ben díjat is nyertem, ám az elmúlt években keveset fényképeztem. Idén a pókhálós mezőről készült képemet értékelte a zsűri, ami egyébként nekem is tetszik: „Mindez egészen misztikussá tette a helyszínt."

– Mi az apropója ennek a képnek?

– Szerintem egy nagyon különleges szituációt jelenít meg. Balatonfőkajár és Balatonakarattya között, egy vizes réten készült a felvétel, amelyen egy egybefüggő pókhalós mező látható napfelkeltekor. Ez nagyon ritka. Ugyan két-három alkalommal már találkoztam hasonlóval, de ilyen megkapó látványban még nem volt részem. Szinte paplanként borította a rétet a pókháló. A barátom értesített róla. Én gyorsan felmértem, mikor, milyen körülmények között érdemes odamenni. Ősz volt, párás, októberi reggel. Éppen a hálón kicsapódó harmat tette látványossá ezt a mezőt. Szerencsémre a nap – én úgy mondom – „vakon sütött". Bele lehetett nézni, hiszen a felszálló pára szűrte a napsugarakat. Szinte egybemosódott az égbolt és a talaj, minimális volt közöttük a kontraszt. Mindez egészen misztikussá tette a helyszínt. S közben minden lépésre vigyázni kellett, hogy ne tegyem tönkre, amit éppen meg szeretnék örökíteni. Persze, a hálót másnapra újraszőtték volna a pókok, de az megint másmilyen lett volna.

Elégedett vagyok ezzel a képpel, de utólag hiányérzetem van. Ugyanakkor a prekoncepció csak részben jó egy-egy felvétel elkészítése előtt. Meg kell fogalmazni, hogy az ember mit szeretne. Ezt aztán vagy lehet vagy nem lehet a körülményekkel harmóniába hozni. Mindenesetre egy elképzelés mindig vezeti a fotóst. Nos, itt annyira koncentráltam az eredeti gondolatra, hogy elsiklottam afölött, hogy kifejezetten jó felvétel lehetett volna akkor is, ha panoráma formátumban is elkészítem... Igaz, a BBC nem annyira szereti ezt a megoldást.

– Az elmúlt időben kevesebb kép készült?

– Sokkal. Megváltozott körülöttem az élet. Van két unokám, így egészen máshogyan osztom be az időmet. Korábban minden adandó alkalmat megragadtam, hogy kint legyek. Most inkább egy programot követek. A legtöbb természetfotónál egyébként is gyakran vannak idő- és térbeli korlátok. Az a téma például, amit most szeretnék kidolgozni, eleve csak május és augusztus között lehetséges.

– Mi ez?

– Egy éjszakai madár, a lappantyú. Különleges életmódja miatt a legtöbb ember nem is találkozik vele. Kíváncsi madár. Ha az ember tudja, merre keresse, és kellőképpen nyugodtan viselkedik, akár néhány méteres távolságból is csodálhatja ezt az élőlényt... Szóval ez kihívás. Sötétben, mozgásban lévő madarat fényképezni kihívás.

– Ez is jó a fényképezésben?

– Igen, hiszen, azt értékeljük igazán, amit nem olyan könnyű megszerezni. Persze, nyilván szeretni is kell a témát. Én nem szoktam így közelíteni a fényképezéshez, de ha belegondolok, a természetfotós folyamatosan szembesül a véletlennel. Persze vannak, akik alaposan előkészítenek egy-egy felvételt műtermi szinten is. Én nem ilyen vagyok. Néha kell egy kicsit „kertészkedni", de nem mindig lehet.

– Fontos a téma pontos, beható ismerete?

– Teljesen egyértelmű. Igaz, sok természetfotós szeretne úgy fényképezni, hogy az egyes impressziók inspirálják. Ám kellő háttérismeret nélkül nem sok lehetőségük marad. Manapság már szervezetten is lehet fotózni menni. Én is kaptam már meghívást... De ezek a fotók sosem igazán a mieink, hiszen valaki más kitalálta és beállította őket helyettünk. A fotó nemcsak az exponálógomb megnyomása, hanem a helyzet felismerése, a lehetőség megteremtése is. Valójában a gomb megnyomása előtt már készen van a kép. Az érték szerintem az, amikor valaki megfelelő szaktudással, a természetfotóban még egy kis szerencsével is megspékelve (ami egyébként mindenképpen kell) készíti el a felvételét. Bár még a szerencse is tudásalapú részben... Én itt most hiába szeretnék fényképezni egy levélvágó hangyát, akkora szerencsém biztos, hogy nem lesz.

– A fotózás régóta szenvedély?

– Évtizedek óta. Az első fizetésemből már fényképezőgépet vettem. Nekem több tapasztalatom volt a filmes érában. A film egészen más, komolyabban kell komponálni. Igaz, a digitális technikának hála, már a pillanat tört részét is megörökíthetjük. Mindazonáltal ahhoz, hogy tudjuk, mikor érdemes megnyomni a gombot, gyakorlat és természetismeret kell.

– A természet mint téma? A természet fényképen?

– Az ember szeretné, ha valamit át tudna adni a gyerekeinek... Illetve, valahogy így nőttem föl, mindig kint a természetben. Fiatalon nem is akartam fényképezni, úgy voltam vele, mint sokan mások. Kellett egy lökés. Aztán, mivel a természet szeretete már bennem volt, tudtam, hogyan közelítsek a témához (vagyis úgy éreztem, hogy tudom). Kővágóörsre, ahol a gyermekkoromat töltöttem és ahol a természet szépsége megfogott, most is szívesen gondolok vissza.

„A természetnek örülni kell, élvezni kell azt, figyelni és szemlélni."

– „Csendben a lélek". Még mindig aktuális?

– Igen, ezt a mottót hosszas gondolkodás után tettem a honlapomra néhány évvel ezelőtt. Noha sokan mondták már előttem, úgy vélem, nem lehet jobban megfogalmazni: a természethez alázattal kell közelíteni. A természetnek örülni kell, élvezni kell azt, figyelni és szemlélni. Ez a megismerés útja. Fotós szemmel pedig nagyon fontos, hogy magához engedjen a természet.

– Novák László művészete szellemiség. Próbája ezt a képeken túl is átadni?

– Szoktam előadásokat tartani. Igyekszem a háttérről beszélni, mert az a fontos. Hogy mi minek a következménye, hogy mi hogyan szólunk bele a természetbe. Hogy van-e ennek jó oldala? Az az igazság, hogy nagyon ritkán... Nem elég szeretni a természetet, hanem el is kell benne mélyedni.

Ha nem jutnánk el Londonig mostanában, Novák László munkáit itthon is láthatjuk. Balatonalmádiban, az Almádi Adventi Tárlaton vagy a Vasút-ART-járóban és Budapesten a Természettudományi Múzeumban is. Értékes, érdemes program lehet!