Kultúra

2015.11.28. 19:23

Albinoni zenekarral és nélküle

Veszprém – Albinoni Adagio című művével kezdte és zárta veszprémi koncertjét Varnus Xavér. Az elsőt csak orgonán játszotta, a másodikat a Szolnoki Szimfonikus Zenekarral közösen.

Balla Emőke

Az Adagio Albinoni művei közül a legismertebb és legnépszerűbb, pedig csak nyomokban az övé: Remo Giazotto 20. századi zenetörténész állította össze egy töredékes kézirat alapján. Ezért alig hallható ki belőle a barokk stílus, sokkal inkább romantikus jellege érezhető. Albinoni sosem írt ilyet, mondta a közönségnek Varnus Xavér, aki a nagy érdeklődésre való tekintettel két koncertet adott szombaton. Az esti előadásra pillanatok alatt elfogytak a jegyek, de délután is telt ház volt. Az orgonaművész koncertjeit kabalából Albinoni megható művével kezdi, így tett ezúttal is. Szokásához híven mesélt, ahogyan ő fogalmazott, igyekezett a művész és a közönség között egykor kiásott szellemi lövészárkot betemetni, lebontani az előadó és a hallgatók közötti falat. Azt szeretné, ha látná a nézők arcát; jó volna, ha a közönség ülne fent, a színpadon, a zenekar helyén.

Varnus Xaver mesélt Johann Sebastian Bachról, aki valóban a legnagyobb zeneszerző volt, nemcsak ő ragaszkodik ennyire hozzá. Hét-nyolc évvel ezelőtt készített egy sorozatot, amelynek keretében Bach életének valamennyi helyszínét végigjárta. A műsort csak az "éjszakai baglyok" látták, mivel a Magyar Televízió rendszeresen éjjel tizenegy és tizenkét órakor közvetítette azt. Bach életének utolsó huszonnyolc évében a lipcsei Tamás-templom karnagya volt, a Tamás iskola épületében kapott kántorlakást, a második emeleten. A lakásban volt egy komponálószobája, pici, boltíves helyiség, ahol Bach hangszer nélkül komponált. Bachot nem azért hallgatjuk, mert kell, mert magas kultúra, hanem azért, mert – ahogyan egyszer Fáy Miklós zenekritikus fogalmazott – szebb lesz tőle az életünk.

Varnus Xaver Bachot játszott, több művet egymás után, korálelőjátékokat, például a jól ismert In dulci jubilo címűt, ami már a közelgő ünnepet idézte. Karácsonyi dal, kórusok kedvelt zenéje, templomokban hívek éneklik: Hadd zengjen énekszó. Mintha kis harangok csilingeltek volna, úgy hatott az orgonajáték. Felcsendült a népszerű d-moll toccata és fúga, aminek első üteménél a közönség felszisszent, jólesőn nyugtázva, hogy a kedvence is elhangzik. Lenyűgöző muzsika, lenyűgöző előadásban.

Az előadó ritka és különleges zenedarabként konferálta fel a legnagyobb olasz zeneszerző, a kitűnő orgonista, Enrico Bossi 1890-ben írt nagyzenekari orgonaversenyét. Sokáig fiókjában hevert a mű, egy ismerőse hívta fel rá a figyelmét, mondta az orgonaművész. Az idén ötvenesztendős Szolnoki Szimfonikus Zenekarral adta elő a darabot, amely a legpompázatosabb és legszívszorítóbb muzsika, amelyet valaha e hangszerre írtak. Mélységesen szép, romantikus zene, Varnus Xavért azonnal magával ragadta. Pécsett, Szolnokon, Debrecenben, Köveskálon már hallhatta a közönség, decemberben felhangzik majd Budapesten, a Művészetek Palotájában és a Zeneakadémián is. A zenekart Cser Ádám karmester vezényelte.

Két ráadás van: az egyik Albinoni Adagiója zenekarral, a másik az este hét órakor kezdődő koncert, mondta az orgonaművész. Adagio zenekari hangszerelésben, de a koncert eleji megszólaláshoz hasonlóan finoman, áttetszően. Ezúttal sem maradhatott el a koncertek záró száma, Charpentier Te Deumának prelúdiuma sem, amit vastapssal kísért a közönség. Mentünk volna el ezzel az élménnyel, de még egy osztrák fiú is orgonához ült; Varnus Xavér felkarolja, támogatja a tehetséges fiatalokat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!