A nyelvrokonságunk tény - Sipos Mária nyelvész a finnugor népekről, kultúráról, a szülők és nagyszülők elkötelezettségéről

2016. március 12., 06:58 szerző: Balla Emőke
komment
Amikor egy nyelv vagy kultúra elveszik, az egyetemes emberi kultúra veszít, mondta Sipos Mária nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézet finnugor és nyelvtörténeti osztályának tudományos főmunkatársa, aki veszprémi gimnáziumokban tartott előadást.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- A Finnugor kulturális főváros cím mit adhat a városnak?

- Mindenféle tudományágból érkezhetnek kutatók, tudósok, akik meg tudják osztani legújabb személyes eredményeiket, terepmunkán szerzett tapasztalataikat. A nyelvrokonság témához sok más témát is lehet kapcsolni. Például azt, hogy a magyarral rokon nyelvek veszélyeztetettek. A mai Oroszország területén élő népek között vannak olyanok, akiknél egy-két generáción belül úgy lecsökken a beszélők száma, hogy a nyelvet vagy maroknyi ember fogja beszélni, vagy teljesen eltűnik a föld színéről. Nemcsak a nyelvről beszélünk, hanem a kultúráról, a tudásról, amelyeket ezek a nyelvek hordoznak.

- Mit tart a tudomány, létezik a finnugor nyelvrokonság?

- Ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a körülöttünk lévő szláv nyelvek hasonlítanak egymásra. Ezek a nyelvek nem régen váltak el egymástól, még egy külső szemlélő számára is nyilvánvaló, mennyire hasonlítanak egymásra. Mi a legközelebbi nyelvrokonainktól is olyan régen váltunk el, hogy már egyáltalán nem emlékeztet az ő megszólalásuk a magyar nyelvre.

- Lehet bizonyítani a nyelvrokonságot?

- A nyelvrokonság tény. 1876 olyan etimológia van, ami legalább hét, de esetenként több mint tíz finnugor nyelvet érint. Szabályos megfelelések bizonyítják, hogy ezeknek a szavaknak valaha ugyanolyan formái voltak. 800-1000 azon szavak száma, ahol a finnugor eredet nagyon komolyan valószínűsíthető. Ez csak a tövek száma, de gondoljunk arra, hogy egy létigéből hányféle további képzett szó van. Ha megnézünk egy magyar szöveget, a szavak nagy százaléka finnugor eredetre utal vissza.

Mi a legközelebbi nyelvrokonainktól is olyan régen váltunk el, hogy már egyáltalán nem emlékeztet az ő megszólalásuk a magyar nyelvre, mondta Sipos Mária nyelvész a Lovassy László Gimnáziumban. A hantik letelepedett életmódot folytatnak, letelepült falvaik vannak, hangzott el az előadáson  (Fotó: Nagy Lajos)

- Huszonötmilliós nagyságrendű a finnugor népek családja. Milyen a helyzetük?

- A magyarok, finnek és az észtek lélekszámát meghatározni egyszerűbb, hiszen önálló államisággal rendelkeznek. De itt vannak például a számik, akiket lappokként ismertünk, több ország területén élnek, ez a területileg leginkább széttagolt nyelv. A lélekszámnál nehéz pontos adatot mondani, mert vannak, akik a finnugor néphez tartozónak vallják magukat, és sok mindent ismernek a saját kultúrájukból, de már nem beszélik - vagy nem tökéletesen - az anyanyelvüket, mert minden szempontból kifizetődőbb oroszul tudni. A százezres nagyságrendű nyelveknél a probléma kisebb, mert nem olyan hamar fognak eltűnni, de ezek is veszélyeztetettek. Amikor egy nyelv vagy kultúra elveszik, az egyetemes emberi kultúra veszít.

- Melyek a veszélyeztetett nyelvek?

- Azok, amiket csak néhány százan beszélnek, például kicsi a szamojéd nyelveket beszélők száma. Ők földrajzilag a legtávolabbiak. Tízezres nagyságrendű a legközelebbi rokon nyelveink egyike, a hanti. Az udmurt, komi, mordvin, mari százezres nagyságrendű nyelv, de veszélyeztetett, mert a szülők már nem adják át a nyelvet a fiataloknak.

- Melyik kultúrát őrzik?

- Vannak olyan csoportok, melyek őrzik a kultúrájukat, de ez teljesen változó. A legsajátságosabb kultúrát, életmódot folytató népek Északnyugat-Szibériában élnek, a szamojédok és az obi-ugorok. Ők a legtávolabb laknak tőlünk és az európai kultúrától. Itt is elsősorban a vidéki emberek tartják jobban a nyelvet, de ha beköltöznek a városba, sokkal inkább az orosz kerül előtérbe.

- Oroszország nem tiltja az anyanyelv használatát?

- Nem tiltja, de nem támogatja olyan mértékben, amennyire kellene. Pozitív diszkriminációban kellene részesíteni azokat a csoportokat, gyerekeket, akiknek vissza kellene tanítani a nyelvet. Erre vannak példák, Finnországban nyelvi fészeknek hívják ezeket a formákat. Azok az idős nénik, akiknek megvan a biztos nyelvi és kulturális tudásuk, napközben egyfajta óvó néniként, dadusként vagy fogadott nagymamaként foglalkoznak a gyerekekkel óvodás és iskolás korban. Ők maguk is használják a nyelvet, tanítják a gyerekeknek a kézművességet, mesélnek a régi élményeikről. A skandináv országokban és Oroszországban is van mit átadni, de ehhez a szülőknek az érdeklődése és elkötelezettsége kell. Fontos, hogy a szülő úgy lássa, van értelme annak, hogy a gyerek megismerje szülei, nagyszülei és dédszülei kultúráját, a gyerek pozitív visszacsatolást kapjon, hogy érdemesnek tartsa a szülőktől tanult nyelvet. Ez nagy munka, sok időt, befektetést igényel, néha megaláztatást hoz, hogy egy sokkal kisebb presztízsű nyelvet és kultúrát felvállaljon valaki.

(Fotó: Nagy Lajos)

- A gimnáziumban a hantikról tart előadást. Ők milyen életmódot folytatnak?

- Nagyon sokféleképpen élnek. Én olyan csoportban jártam, melyeknek az életmódja már nem annyira jellemző a hantikra. Van nagy csordás réntartás, de valójában az emberek jóval letelepedettebb életmódot folytatnak. A környezet egészen jellegzetes, hiszen a fagy olyan mértékű, hogy nyáron is csak a föld felső hetven centije enged fel, állandó vizes, mocsaras területen élnek, az egyes csoportok nem tudnak köny-nyen közlekedni egymás között. Ezért van az óriási nyelvjárási megosztottság, két szomszédos nyelvjárás sem egyforma. Fejlett nagyvárosokban is élnek hantik; náluk is és a manysiknál is vannak olyan tendenciák, hogy több elkötelezett értelmiségi próbálja fenntartani a nyelv életét. Nagyvárosokban a hantik nem különböznek a többi lakótól, de a hagyományos életmódot folytató hantik saját hagyományaik szerint varrt, színes ruhákat hordanak.

Balla Emőke

hozzászólás
2016. március 12., 06:58 szerző: Balla Emőke

Facebook

Hozzászólások