A női focicsapattól a hastáncig - A sportban is remekel Jakab Éva, a sziporkázó egyéniségű nagymama

Végy egy adag jókedvet, fűszerezd bőven energiával - máris összeáll annak a sziporkázó egyéniségnek a receptje, amely Jakab Tamásné Évát jellemzi. A desszert pedig nem más, mint az öt fiú unoka, akik mindig igénylik fiatalos és aktív nagymamájuk társaságát, legyen szó síelés alatti bébiszitterkedésről vagy egy közös családi futballmérkőzésről. Utóbbival egyébként igencsak nehéz zavarba hozni a veszprémi kórház egykoron híressé vált női focicsapatának balszélsőjét, akivel a tevékeny nyugdíjas-élet hozzávalóiról és a hastánc iránti rajongásának okairól is beszélgettünk. - Az egész életemet meghatározta a mozgás, az elmúlt években pedig a tánc helyettesíti a sportot a mindennapokban. A családunkban sok a néptáncos, a férjem is az volt, így én is belekóstoltam ebbe a világba. Később jártam a lányaimmal zumbára, majd kipróbáltam a pilatest is, de a legnagyobb szerelem a hastánc lett.

Olyannyira, hogy a veszprémi nyugdíjasklubok farsangján is ezt a jelmezt választotta, sőt, kategóriájában első helyen végzett a jelmezversenyen. - A farsang jó alkalom volt arra, hogy beöltözzek hastáncosnak, ami attól lett különleges, hogy én a szerepemet el is táncoltam. Féltem a fogadtatástól, de végül az én jelmezemet díjazták. Minden nőnek csak ajánlani tudom, hogy bátran csatlakozzon egy hastáncos csoporthoz.

Jakab Éva az unokák miatt örül legjobban a nyugdíjas éveknek, élvezi azt az időt, amit velük tölthet Fotó: Penovác Károly

De vajon Éva hogyan találkozott először a hastánccal? - Arany Szilvi egyik csoportjával fellépett egy rendezvényen. Tetszett, amit csináltak, ezért a barátnőimmel rábeszéltük Szilvit, hogy indítson csoportot Kádártán, ahol élek. Ebből fejlődött ki a Drágakövek Hastánccsoport. Rendkívül nőies és harmonikus tánc, olyan kitűnő mozgási lehetőség, amely testalkathoz és életkorhoz sem kötött.

A sporthoz és tánchoz hasonló aktivitás jellemzi a nyugdíjasklub életében végzett tevékenységét is... - Három évvel ezelőtt, a város egyik idősgondozási intézményének vezetőjeként mentem nyugdíjba. Ápolónőként és szociális munkásként nehezen hagytam ott a pályát, hiszen ez nem olyan hivatás, ahol lekapcsoljuk a gépet és utána hazamegyünk. Érdekeltek az emberi sorsok, ezért örülök annak, hogy a nyugdíjasklub rendezvényein is sokan részt vesznek. A Szociális Segítők Nyugdíjas Klubot volt szo- ciális dolgozók és bölcsődések számára alapítottuk, de ma már mindenkit szívesen várunk.

Ebben a korosztályban sokan élnek egyedül, őket vajon milyen jó tanáccsal látná el Éva?

- Keressenek programokat, mert bőven vannak, csak egy kicsit utána kell nézni a kínálatnak. Én is tudnék még válogatni, ha nem imádnám ennyire az unokákat... Miattuk örülök legjobban a nyugdíjaséveknek, élvezem és ki is használom az időt, amit velük tölthetek. szri