A klasszikus gitártól a haikuig

Egyik közismert kávézóban beszélgetünk, bár nem most hallottam először a kezdeményező ambícióiról, hiszen még a kilencvenes évek elején volt szerencsénk egy zenekarban együttműködni, amelynek ő volt a vezetője. Akkor komponált dalai a mai napig népszerűek, köztudatban élnek ma is modern feldolgozásban. Pár év után a zenekar más irányba vette útját, a tagjai valamennyien önállóként folytatták útjukat a zenei élet különböző műfajában. Az azóta eltelt évtizedek bebizonyították, hogy az értékes művészi kezdeményezés előbb-utóbb kibontakoztatja a gyümölcsét. –Egészen fiatal koromban kezdtem el gitározni, ez talán nem újdonság, mindenki így kezdi. – kezdte életútjának felelevenítését Zoltán. -A több évig tartó hangszertanulás után érett meg bennem, hogy saját zenét , majd dalszövegeket is írjak. Így már teljesen az enyém lehetett ez a művészet.

Tóth Zoltán, alkotói nevén, Zoka számára a belső lélekhangnak fontos üzenete van  (fotó: Jákói Bernadett)

Az egykori  One Way együttesben kezdett, ott szóló gitározott, majd szintetizátoron játszott. Öt évig futott a zenekar, majd az Aprock Együttest hozták létre, ami már egy sajátos célcsoporthoz, a legkisebbekhez szólt, ott lett a zenekar vezetője. Mindig is foglalkoztatta, hogy olyan témákról írja a  dalokat, amik emberekhez, közösségekhez, a társadalomhoz szólnak, amikkel feledtetni lehet a gondokat, akik magukénak érezhetik a világból áradó jelzéseket. Ez az út vezetett a haikuig, ami mondhatni már egy kicsit irodalom is, úgy , mint a dalszövegek, csak más megvilágításban. Ez egy japán versforma, három sorban mond el érzéseket, gondolatot.  -Húsz év kemény kitartó munkája kellett, amíg eljutottam ide. Közben megismerkedtem a Reikivel is, egyre jobban felébresztette bennem a szunnyadó gondolataimat, elveiket, és egy új életszemléletet eredményezett. Összekapcsolva a három adományt, úgy éreztem, hogy a mindennapok feszültségoldásaiban fontos szerepet játszanak az életemben. Nagyon fogékony voltam mindezek befogadására.

Gyermekként, 5 éves koromban felfedeztem magamban a segítői képességet, mindazt, amiről ma Reiki szól. – emlékezik életpillanataira Zoka. Kezdetben a családban, majd a rokonoknak igyekeztem jót tenni ezzel a képességemmel. Annyira magamévá vált, hogy felnőttként elvégeztem a Reiki II. fokozatot, majd ezután a III/A. fokozatot. A legmagasabb minőséget is megszereztem,ami nagy segítséget adott ahhoz, hogy megtaláljam a saját utamat. Ekkor, ebben a tudatállapotban ismerkedtem meg a haikuval, amiben gondolataimat fogalmaztam meg, s rájöttem, rendkívül hatékonyan segített a gyógyulásban, a világ megértésében. Azokat a felismeréseket is, amelyek segítenek elfogadtatni az élet jó és rossz oldalát.

Életén nyert tapasztalatain keresztül hozta létre első saját könyvét, saját haikuk megalkotásával, a szavak hangulatos játékával.  A kezdeti érzelmes, és romantikus  dalszövegek után ezek már elég ütős érzelmek kivetülését mutatják. Szerinte a háromsoros haikukban rejlik a boldogság kulcsa.

Zoka könyvének a címe a saját életfilozófiája:  igazán nem a Nap kel fel, hanem a Föld forog, nekem kell a fény felé odafordulni, nem a gondolatok fognak hozzánk szaladni, hanem nekünk kell meglátni a fényt, hogy láthassuk a Napot, a napfelkeltét, a megvilágosodást. S nekünk kell a tekintetünket is odafordítani a világra. A tudatunk belső békéjét kell megteremtenünk, ami bennünk van, de rajtunk múlik, hogy felismerjük-e ezek segítő szándékát. - Ha rossz történik, tudnom kell, hogyan haladjak tovább. A könyv létrehozása is ebben a tudatban fogant. Jelenlegi önmagammal teljesen elégedett vagyok, a dolgok, amik körülvesznek az életem részei, tudom, hogy tanítanak, fejlesztenek.  A szakmám során is rengeteg különböző típusú emberekkel találkozom, de emellett sokat is vagyok egyedül önmagammal, s ráérek a gondolataimmal foglalkozni, magamba merülni.

Zoka gondolatvilága ezentúl már nemcsak a gitárhúrokon, hanem a lélek érzékeny húrjain keresztül is megérinti az ő  művészetét befogadó veszprémieket.  Ahogy a haiku versében is  megfogalmazza: „Életcélomon, pillanat-pont utamon, ez a boldogság.”