Hiába tépázták meg az évszázadok - A veszprémi bazilika igazi túlélő

A székesegyházat és püspökséget Szent István és felesége, Boldog Gizella alapította 1000 körül - ezt az 1001. évi ravennai zsinaton elismerték.

- A történelem mindig magával hozta átalakulását - hangsúlyozta Nagy Károly, a Szent Mihály-főplébánia apát-kanonokja. - Felfedezhetjük rajta a román, a gótikus, a barokk stílus lenyomatait is. Az évszázadok alatt folyamatosan épült, szépült, s akadt, amikor a pusztítások után szinte újjá kellett építeni.

Nagy Károly atya mesélt a bazilika titkairól Fotó: Ugray Adrián

A tatár pusztítás után Csák Péter hadai teljesen kifosztották és felgyújtották. A megújuló templomot 1380-ban tűzvész pusztította el.

- Hiába tépázták meg az évszázadok, a székesegyház az egész veszprémi főegyházmegyének és a városnak is liturgikus és kulturális szíve és lelke. Azonban az élet nem volt mindig kegyes vele - mesélte Nagy Károly atya.

Többször is megszállók uralma alá került, így például a XVI. században a törökök 80 éven át konyhának használták, ekkoriban egyetlen szentmisét sem tartottak itt. A napóleoni háborúk szomorú hozadéka volt a pestisjárvány, a betegség a fél várost, köztük a bazilika plébánosát és a káplánját is kiszólította az életből. Később, a szabadságharc idején visszaesés mutatkozott a székesegyház és a plébánia életében. Ranolder püspök idején ismét a város központi tényezőjévé vált.

Az évszázadok során többször átépítették Fotó: Ugray Adrián

Mai kinézetét a XX. század elején nyerte el: a pápa megbízta Hornik Károly püspököt az épület újjáépítésével. A templomot 1910-ben kereszthajóval bővítették, a két tornyot megmagasították.

Az I. világégés idején a háború kiadásaihoz hozzá kellett járulni, és így a templom tetőszerkezetét, melyet vörösréz borított akkoriban, le kellett bontani. A templom harangjait is be akarták olvasztani, ám végül erre nem került sor.

A Szent Mihály-székesegyházat 1982-ben II. János Pál pápa basilica minor rangra emelte.