Portré Murakkal – Akit a közösség ereje éltet

Veszprémi munkássága első, tetten érhető pontja az Enyhe Fintor Klub megalapítása volt. Azt mondja, nem volt tudatos kezdeményezés, a cél inkább egy új közösségi tér teremtése volt a barátaival.

– A rendszerváltás idején nem találtuk meg azt a helyet, ahol mi jól éreztük volna magunkat. Nagy volt a káosz, mindnyájunkban tombolt a mindent lehet érzés, és úgy gondoltuk, azt is megtehetjük, hogy kérünk a várostól egy használaton kívüli épületet, és akkor ott majd elkezdünk saját szakállunkra, a saját magunk által jónak gondolt dolgokat csinálni. A város vezetői nyitottak voltak a kezdeményezésre, és megkapta az egykori Volán- klubot Muraközy Péter és csapata, ami éppen üres volt. Viszont a hangos zene zavarta az ott lakókat, ezért a jelenlegi Padányi iskola melletti udvarba költözött az egység.

– Mi magunknak csináltuk azt a helyet, de hogy más is jól érezte ott magát, annak mi csak örültünk. Nem az volt a cél, mint egy klasszikus vendéglátóipari egységben, hogy a vendég az első, hanem ott inkább mi voltunk a fontosak. Egyre népszerűbb lett a hely, és kialakult köré egyfajta legendárium is. Szerintem pont azért tudott működni, mert nem volt benne az a görcs, mint egy klasszikus vendéglátó egységben. A Fintor közel tíz évig működött, aztán okafogyottá vált. Hogy miért? Ezt is megtudtuk.

– Nagyon egyszerű ok vezetett a bezáráshoz: felnőttünk. És ami tíz évvel korábban még bájos volt, arról 35 évesen már nem biztos, hogy ugyanígy vélekedsz. Akkor zártuk be a Fintort, amikor jöttek hozzám a barátaim más városokból, és nem vittem le őket, mert már cikinek éreztem a helyet. Ezzel párhuzamosan elindította a Diákcentrumot az egyetemen. Erre úgy emlékszik vissza:

– Egyre bővült az egyetem, gyarapodott a hallgatói létszám, és gyakran akadt problémája a városlakóknak az éjszakázó egyetemistákkal. Az intézmény vezetői ekkor kitalálták, hogy szükség van egy saját diákcentrumra a kampuszon belül. Itt hét évig dolgoztam.

Eközben, 1999-ben megszervezte az első utcazene- fesztivált is. A város lakói folyton azt mondogatták, mennyire halott Veszprém. Egy kerekasztal-beszélgetésen a város vállalta, hogy elszállásolja és vendégül látja a zenészeket, cserébe Murak lebonyolítja a fesztivált.

– Be akartuk bizonyítani, hogy igenis, ha van valami, akkor megmozdul az egész város – fűzte hozzá. Az említettek nyilván nem valósulhattak volna meg, ha nincs a zene iránti elkötelezettsége, rajongása. Kiderült, nyolcéves kora óta dobolt, tagja volt a Városi Úttörő és Felnőtt Fúvós Zenekarnak, illetve több könnyűzenei formációnak mint a veszprémi Tabu zenekar, illetve a nemzetközi sikereket is elérő Budapesti Kampec Doloresnek. A közösségépítés fogalma újra és újra visszatért a beszélgetésbe, amiről azt mondta, nem egyfajta ködös küldetéstudatként tekint erre, egyszerűen így alakult az élete. – A házban, ahol laktam, ott is csináltunk gyerekfejjel egy pinceklubot. Hárman összeálltunk, valamiért fontosnak éreztük, hogy legyen. Nyilván szeretek közösségi élményekkel foglalkozni, de én nem használnék nagy szavakat, ez szimpla önzés, így érzem jól magam, s egyáltalán nem sors- vagy életfeladatként tekintek erre, nem olyan misztikus ez, mint amilyennek kívülről tűnik. Murakot, aki egyébként háromgyermekes édesapa, nemcsak a veszprémi projektek miatt ismerhetjük: Európa egyik legnagyobb fesztiválportfólióját működtető céghez is köthető, a Sziget fesztiválok magyar szereplőiért felelős programigazgató. Köztudott, hogy ezek a rendezvények az évek során sok jó zenészt, együttest adtak a magyar zenei életnek, hogy lehet ezt a piacot átlátni és minden elemét ismerni?

– Ez egy évek alatt kialakult rendszer, ahol a klubok, a rádiók a kisebb-nagyobb fesztiválok egymásra építkezve hoznak, hoztak felszínre sok-sok produkciót. Ahhoz képest, amikor kezdtem, természetesen ebben a szakmában is felgyorsult minden, napok alatt kerülhet valaki a felszínre, jöhetnek létre új trendek, illetve be kell látnom, hogy én is öregszem, a legtöbb zenei produkciónak már nem én vagyok a célközönsége, de szerencsére találtam olyan kollégákat, akik fiatalabbak és trendérzékenyebbek nálam. Korábban jobban követhető volt a magyar zenei élet változása, most már egyedül nem lennék elég rá, ezért is találtuk ki a Nagy-Szín-Pad! elnevezésű programot. Tudatosabbá szerettük volna tenni az új zenekarok becsatornázását a vérkeringésbe, szerencsére működik a rendszer, amit kitaláltunk – vélekedett. Azért muszáj megjegyeznünk – és ez Muraktól elvitathatatlan –, hogy több, jelenleg tízezreket vonzó zenekar vallja úgy, hogy neki köszönheti a karrierjét. Számtalan feladata mellett a városnak is dolgozik. A veszprémi nagy rendezvények mellett kollégáival a Hangvillába szervez programokat.

Az Európa Kulturális Fővárosa projekt egy nagy álom minden veszpréminek. Bízom benne, hogy 2023-ban bebizonyíthatjuk, tényleg Veszprém a világ közepe – mondta Murak Fotó: Ugray Adrián

Persze kitértünk arra az állandó és örök témára is, hogy Veszprém valóban halott város-e. Murak erről határozottan úgy nyilatkozott, ez egyáltalán nem igaz. Szerinte a város adottságai miatt tűnhet olykor néptelennek. Miért lennénk a városban vasárnap délután, amikor itt a Bakony vagy a Balaton egy kőhajításnyira tőlünk. Péntek és szombat este pedig rendre sok a program, amit ki is használnak az itt lakók. Az Európa Kulturális Fővárosa projekt egy nagy álom minden veszpréminek, többek között nekem is. Most számomra ez egy nagyon fontos feladat, és bízom benne, hogy a pályázatunk sikeres lesz, és 2023-ban is bebizonyíthatjuk, hogy tényleg Veszprém a világ közepe.