Nincs olyan, hogy nyelvromlás - Nádasdy Ádám nyelvész előadása az antikváriumban

A fordítás nyelvészeti játék, véli a műfordító, aki Shakespeare-fordításaival vált igazán elismertté és népszerűvé. Legutóbbi Dante Isteni színjátékát is újra átültette magyarra, az új fordítás tavaly jelent meg.

Nádasdy Ádám bátor, mint maga is vallja, olykor pimasz nyelvhasználata tette lehetővé a nagy klasszikusok leporolását, újrakonstruálását. Beszélgetőpartnere, Brassai Zoltán irodalmár kérdésére elmondta, nem annyira a darabok színpadi szempontú jól mondhatóságára, mint inkább azok jól érthetőségére törekszik a fordítások kapcsán.

– A mai közízlés nem szereti a pátoszt. Nagyon hamar elnevetjük magunkat, mindenben az iróniát keressük és szeretünk a dolgok, a kulisszák mögé nézni – mondta el, utalva arra is, hogy szövegeibe szeret némi szlenget, olykor kevés trágárságot is belevinni. A műfordító arról is mesélt előadásában, miként fordult már egészen fiatal korában a nyelv és annak tudománya felé.

– A nyelvészet vonzott, hiszen építész szerettem volna lenni, és a nyelvnek is struktúrája van, mint egy épületnek. Az irodalom már olyan, mintha azt kérdeznénk, kik laknak ebben az épületben?

Mint mondja, az irodalomórákat azonban nem szerette, mivel túlságosan intimnek érezte azokat, hiszen egy-egy műhöz fűződő viszonyáról, érzéseiről faggatták. A nyelv logikai része vonzotta mindig is a legerősebben, ám a nyelvtörténetet legkedvesebb területei közé sorolja a nyelvészeten belül is.

A nyelvész úgy véli, a magyar nyelvtörténet kapcsán azért nem könnyű a helyzet, mivel a finn, vogul, osztják, észt nyelv nem közvetlen nyelvrokonunk, ezek valamennyien meglehetősen távoliak, így bonyolultabb összefüggéseket, egységes megállapításokat levonni.

– Az angol ehhez képest babaház, aminek le lehet venni a tetejét és világosan látszik, hogy benne van a német, a francia és a többi.

– Nincs olyan, hogy nyelvromlás – jelentette ki határozottan Nádasdy Ádám már egy másik, sokak által vitatott témában. A nyelvész kifejtette, aki a nyelvnek bármely változatát beszéli, melyet környezete megért, arra nem mondhatjuk, hogy nem magyarul beszél. Ehelyett, sokkal inkább szociológiáról, sőt, illemtanról van szó akkor is, mikor a tanár kijavítja a diákokat.

– Sose mondtam, hogy a magyartanár ne tanítsa meg ezeket az illemszabályokat, hogy mit hogyan illik ejteni, ám ha valaki a saját ízlését rá akarja erőltetni másra, és azt mondja, ez és az az ejtésváltozat helytelen, ahhoz nincs joga.