Hittudomány a hétköznapokban

A fiatal lelkipásztort öt évvel ezelőtt helyzeték Devecserbe, de már korábban, a vörösiszap-katasztrófa után is részt vett a város tragikus helyzetének az enyhítésében. Három hónapon keresztül naponta jelen volt a mentési, majd később a helyreállítási munkálatokban.

A plébánia udvarán is talajcserére volt szükség, az önkéntesek szálláshelyéül szolgáló épületet rendbe kellett tenni, a plébániát ért károk kárpótlási ügyeit intézni. Az elmúlt öt év szemmel látható eredményeket hozott, hiszen a devecseri plébánia szép, rendezett, régi kincseit megőrző hellyé alakult, az udvar is az itt lakó szépérzékéről tanúskodik. A negyvenedik születésnapja előtt álló plébánost szerte az országban, sőt, Ausztriában is ismerik.

Fotó: Penk Tímea

- A plébánosi feladataim mellett a győri és a veszprémi főiskolán is tanítok pasztorálteológiát és pasztorálpszichológiát. Az egyházmegyében családpasztorációs referensi feladatokat látok el, ezen felül a Pécs melletti, Püspökszentlászlón úgynevezett Szent Ignáci és csendmeditációs lelki gyakorlatokat vezetek. Hévízen a Szent Lukács Idősek Otthonban szupervízorként, vagyis egyfajta lelkivezetőként dolgozom, valamint személyesen kísért lelki vezetést tartok a plébánián - sorolta a Baktalórántházán született atya. Elmondta, hogy 16 éves korában döntött a papi hivatás mellett, amikor Nyíregyházán járt középiskolába. A családjában nem volt lelkipásztor, de vallásos életet éltek. János atyának két nővére van, egyiknek egyetemista, másiknak általános iskolás a gyermeke. Szülei számára nem az volt fontos, hogy milyen pályát választanak a gyerekek, hanem az, hogy boldogok legyenek azon a pályán, amely mellett döntenek.

- A családom azt mondta, hogy szabad vagyok, merjek dönteni, és ezért hálás vagyok nekik. Optimista, pozitív hozzáállással fordulnak felém a mai napig is. Eleinte persze nem tudtam, hogy mit is csinál pontosan egy pap, mert ezt kívülről nem lehet megítélni. Mindenkinek vannak erről sejtései: valaki azt gondolja, hogy rengeteg a feladat, mások pedig azt, hogy nem sok mindent kell csinálni - emlékezett vissza az atya. Középiskolás éveiben a tanórák előtt misére járt, és közvetlen kapcsolatot ápolt az atyákkal, így nyert bepillantást a hétköznapjaikba, és ez meghatározta az életét. A nyíregyházi plébános azt tanácsolta neki, keressen olyan közösségeket és olyan embereket, akik megélik a hitüket, mert ez hozzásegíti ahhoz, hogy jól tudjon dönteni. A későbbiekben is sokan segítették János atyát, köztük Nemes Ödön jezsuita szerzetes, aki idősebb korában Japánból költözött haza, és a kinti tapasztalatai alapján egy egészen különleges teológiai gondolkodásmódot közvetített.

Fodor János teológiai tanulmányainak első évét Veszprémben végezte el, majd Egerben és Debrecenben tanult. Amikor doktori iskolába jelentkezett, főpásztora Grazba küldte.

- Mivel nemcsak tanultam, hanem dolgoztam is - a grazi magyar közösségnek voltam a lelkésze -, nem volt nehéz az ottani életformába beilleszkedni. A kint töltött három év alatt láthattam, hogy milyen egy kisebbségi közösség lelkészeként bekapcsolódni az egyházmegye életébe. Eleinte nyelvi kurzusra is jártam, majd helyi osztrák hívek közt is dolgozhattam egy grazi plébánián - idézte fel az atya a grazi tanulmányok alatti élményeit. Szerinte az egyetem elég nehéz terep egy külföldi diáknak, mert aki nem tud gyorsan beállni a sorba, az lemarad. Egy állami egyetemen tanult, ahol ugyanolyan elvárásoknak kellett megfelelni, mint bárhol máshol. A doktori disszertációjával nem készült el három év alatt, de amikor Gógánfára helyezték, visszajárt Grazba és sikeresen megvédte a tanulmányát.

- Doktori disszertációmban a katasztrófa lelki gondozását dolgoztam fel, ezen belül is azt, hogy az intézményesült egyház hogyan tud beépülni az állam által elgondolt struktúrába. Kutatásomban 35 osztrák és német egyházmegyét vizsgáltam, de foglalkoztam a magyar helyzettel is. Ez nagyon érdekes volt, különösen a vörösiszap-katasztrófa idején; láthattam, hogy az elméleteim miként találkoznak az itthoni gyakorlattal - meséli János atya, aki később egy szupervízori végzettséget adó vezetőképző akadémia kurzusait is végighallgatta, valamint a SOTE-n kutatásmódszertant tanult.

Fodor Jánosnak a számos feladata közül a legtöbb élményt az adja, amikor személyesen kísért lelki gyakorlatokat tart. Ilyenkor négy-nyolc emberrel foglalkozik. Ezek a beszélgetések elsősorban az Istenkapcsolattal foglalkoznak, amelyhez természetesen az élet más területei is kapcsolódnak. A résztvevők a lelkigyakorlatokon csendben vannak, elvégzik a feladatokat, amelyek közt a pszichoterápiával megegyező elemek is megjelennek. Naponta egy órát beszélgetnek a vezetővel, amelyek során a Szentírás részeit hívják segítségül az akadályok legyőzéséhez. Évente négy-öt alkalommal szerveznek ilyen csoportokat, amelyekre a legkülönfélébb emberek jelentkeznek.

A főegyházmegye családpasztorációs tevékenységgel is segíti a krízisbe jutott családokat. Beszélgetnek velük, közös programokat, klubokat szerveznek. A foglalkozások keresztény értékeken alapulnak, és megjelenik bennük a vallás, a hit, a spiritualitás, de szerveznek hétköznapi életüket élő házaspároknak szerelmes kalandtúrát is, a házasság ünnepét, lelki napokat, családos táborokat.

- Nagyon sok feladat van a főegyházmegyében. A házaspárokkal végzett munkán túl fontos, hogy a munkatársakkal is foglalkozzunk, erre minden munkahelyen szükség lenne - mondta az atya, aki szabad perceiben angolul tanul, de diakóniával, az egyház szolgáló tevékenységével is szeretne mélyebben foglalkozni.

A plébános a devecserieket az újrakezdésben is segítette. Úgy látja, hogy a település sok problémával küzd, de bízik abban, hogy a hullámok elcsitulnak és a város megleli belső nyugalmát.

- Aki belül békét keres, és jól akar élni, jóban akar lenni önmagával és a környezetével, az imádkozzon naponta fél órát! Nyugalmat csak az Istennél, és a vele töltött időben találhatunk, ez segít abban, hogy minden a helyére kerülhessen az életünkben - hívta fel a figyelmet János atya. Fontosnak tartja, hogy ne csak a hagyományos formában lehessen találkozni az egyházzal, ezért a plébániai rendezvények között templomi kiállítások és hangversenyek is szerepelnek. Úgy gondolja, ezek is erősítik a közösséget, az egyházzal, és ezen keresztül az Istennel a kapcsolatot.

- Az embereknek nemcsak a tudatos, hanem a tudat alatti énjével is foglalkoznunk kell, hiszen sokszor a tudat alatti berögződések akadályozzák meg a tudatos énünk fejlődését. Személyes kapcsolatot kell ápolni a lelkipásztorral ahhoz, hogy ne tévelyedjünk el a világban - hangsúlyozta a plébános, akinek az a célja, hogy az egyház spirituális és karitatív szolgálata által elégedett arcokat lásson maga körül. Nem tekinti nagy áldozatnak azt, hogy egy papnak le kell mondania a családról, nem érzi megcsonkítva az életét, mivel ez az állapot a többi ember számára ajándék, de például egy özvegy számára is hitelesen közvetítheti, hogy egyedül is lehet értékesen, másokért élni. Fodor János atya úgy véli, hogy az életben, ami értékes, ahhoz legtöbbször nem könnyű út vezet, de ha megértjük, hogy mi miért történik, akkor sokkal könnyebb elfogadni és tenni a feladatainkat.