Hét közben médiaszakértő, hétvégén lemezlovas

Hétvégenként DJ, a budapesti klubok rendszeres fellépője, hét közben elismert közösségi média szakértő. Szülei és barátai miatt havonta egyszer hazalátogat a megyeszékhelyre, de ha szükség van rá és hívják, akkor is jön. Legutóbb a Rock Yourself Klub vendégeként tartott előadást környékbeli zenekaroknak arról, hogyan menedzseljék magukat a közösségi portálokon.

– Melyik voltál előbb médiamániás, vagy zenebolond?

–Hozta magával egyik a másikat. PR-ral, újságírással foglalkoztam középiskolás korom óta. Amikor a Pannon Egyetemen a Gazdaságtudományi Karán voltam marketingvezető, akkor a diákokat az iwiw-en és a myVip-en lehetett elérni, ezért azt a szakmát saját magamtól kitanultam. Egyre több kérdés jött a különböző témákkal kapcsolatban, így könyvírásra adtam a fejemet, amiben aktuálisan mindig összegzem a megszerzett munkatapasztalatokat is, amelyet már a szakma is elismer, hiszen a Magyar Marketing Szövetség két KKV-Marketing Gyémánt díjjal is kitüntetett. Az újságírással párhuzamosan nagyon sok zenekarral megismerkedtem. A reggae zenekarok mentalitása, kultúrája, kultúraismerete, ahogyan képviselik a jamaikai életérzést, olyan hatással volt rám, hogy meg akartam mutatni az embereknek, hogy Bob Marley mellett ott van Max Romeo vagy éppen van skinhead reggae is – ami már önmagában is furcsaság az emberek számára.

–Hogy érzed, hogy fogadnak női DJ-ként a színpadon?

–Voltak, vannak kihívások, hiszen nőként korlátozottak a lehetőségek, és a szervezők is sokszor máshogy látnak Szerencsére azonban sokan érzik az előnyét, hogy egy vidám, energikus lányként, mennyivel biztosabb közeget és minőséget hozok. Kezdetben nagyon erős volt a kultúra iránti szeretetem, írtam blogot is előbb reggae, majd dancehall témában, emiatt az emberek nem úgy élték meg, hogy zenélek, hanem hogy kultúrát ápolok. Ez kilenc évvel ezelőtt volt, aztán szépen fokozatosan rájöttem arra, hogy a reggae zenét „popposítani” kell, hogy szélesebb közeghez is eljuthasson, így Petőfi Rádiós underground zenéket kezdtem el játszani és 2012-ben a rádió DJ versenyén a top tízben végeztem. Emiatt egyre több gólyatáborba hívtak meg és rájöttem, hogy az elektronikus slágerek is kellenek, mert az ilyen táborok nem működnek enélkül. Közben rájöttem a saját stílusomra és hogy minden zenében van jó, csak lehet, hogy nem az eredetiben, hanem például hogy Avicii zenéjére Michael Jackson szól, így elkezdtem mashup-okat, bootlegeket játszani és összerakni, s ezzel a Miller Soundclash nemzetközi DJ versenyén TOP10-ben végeztem. Aztán Pesten indult egy swing bár, és jött egy felkérés, hogy ott zenéljek. Felfedeztem a swing kultúráját, zenéit, ruháit, táncait. Amit a jamaikai érában megéltem korábban, azt a swingben folytattam.

Selector Emka hétvégenként zenész, veszprémi és budapesti klubok rendszeres fellépője  Fotó : Farkas Aliz / Szebényi Éva

–Hogy kezeled azt a kettősséget, hogy zenészként egy fiatalos, lazább közegben mozogsz, ezzel szemben médiaszakértőként a komolyabb, üzleti életben kell helyt állnod?

–Van a munkám és van a hobbim. Az egyik kicsit kockás, excel táblás, a másik a művészvilág. Ez így együtt teljes, az élet két tortaszelete.

–Mennyire vagy elfoglalt, illetve mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

-Úgy alakítottam az életemet, hogy péntek délig vagyok közösségi média manager, péntek déltől pedig zenész. Próbálok lecsípni még az esti órákból a zenélés javára, mert most saját zenéket írok. Két iskolában megtanultam a producerkedést és most ezt próbálom kiteljesíteni. Korábban kész zenéket szabdaltam fel és raktam újra össze, de nulláról indulva saját dolgot létrehozni teljesen más érzés. 40 évesen már nem ugrálhatok a DJ pultban, ezért gondoltam alternatívaként, hogy a zeneírás lesz az utam. Sokféle zenét írok, visszacsempészem az afro-és underground gyökereket, de a zenékkel „mozizunk” is, szerintem kell, hogy valami plusz, valami sztori megjelenjen a fejünkben tőle.

–Hogy érzékeled, mekkorát nőtt a közösségi médiát használók tábora az utóbbi években?

–A tinédzsereket a szülők nem tudják máshol utolérni, emiatt ők is kénytelenek voltak megtanulni a használatukat. Jelentős növekedés körülbelül 3-4 éve észlelhető, amikor becsatlakozott a negyven pluszos generáció, illetve a nagyszülői generáció. Elkezdtek skype-olni a nagymamák, mert máshol nem tudnak beszélni az unokákkal. Rengeteg felületet használunk, mindegyik generáció más-és mást. Folyamatosan újfajta technikákat kell nekik is megtanulni és nekünk is szakembereknek. Így a legújabb 7. közösségi média könyvemben – amit épp most írok - ezeket az életelemeket mutatom be kicsit a saját életemen keresztül.