Kármel hegyétől Attyapusztáig

Az ünnep eredete a palesztinai Karmel hegyéhez nyúlik vissza. Ennek barlangjai az ókorban próféták és remeték lakóhelyei voltak. Illés próféta itt védelmezte az élő Istenben való hit tisztaságát, társaival a Szentírást tanulmányozta. Közös imádságban és szigorú aszkézisben éltek. A 12. században néhány remete Kármel hegyére vonult vissza a világtól Illés próféta példája nyomán, s Kalábriai Berchtold ösztönzésére kolostort alapítottak 1156-ban, amely a Kármel-hegyi, azaz a kármelita barátok otthona lett. Az Ószövetség tengerről felszálló felhőjében a szerzetesek a Szűzanya előképét látták. A kolostort és templomát ezért a Boldogságos Szűz oltalma alá helyezték. A Szűzanya a hagyomány szerint a 13. században Stock Szent Simon látomásában megjelent a Kármel hegyén, s átnyújtotta Simonnak a skapulárét, azt a vállruhát, amely csodás erővel bír. Aki ezt viseli, felvétetik a mennybe, mert maga a Kármelhegyi Boldogasszony száll le érte, s vezeti őt az örök béke és szeretet országába. E vállruhát, illetve annak későbbi érem-változatát minden hívő viselheti, és részesülhet annak erejéből, ha a Szűz oltalma alatt Istennek tetsző életmódra vállalkozik.

A Skapulárés Boldogasszony kegyképe Attyapusztán
Fotó: Archív

A rend tagjainak kiváltságos napja lett később a Kármelhegyi vagy másként Skapulárés Boldogasszony ünnepe, amelyet ma már az egész egyház magáénak vall. Búcsújáróhelyeikhez zarándoklatokat szerveznek ilyenkor, ahol a Mária-kegyképek érintése által csodás gyógyulások történtek. Magyarországon a kármelita rend sarutlan ága van jelen. Ezt a rendi családot Avilai Szent Teréz és Keresztes Szent János alapították a 16. században. A Sarutlan Kármelita testvérek a Veszprémi Egyházmegyében Keszthelyen tevékenykednek, valamint a Pápakovácsi határában lévő Attyapusztán, ahol az 1950-es évektől tartanak lelkigyakorlatokat. Az attyapusztai kármeliták templomát 1950-ben szentelte fel Badalik Bertalan veszprémi püspök Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletére. Itt helyezték el azt a Skapulárés Madonna kegyképet, amelyet egy Hauer nevű grafikus 1715-ben festett, s amelynek érintése által sokak gyógyulást nyertek. A kommunista diktatúra idején megszűnt itt a szerzetesi élet, s csak 1990-ben térhettek vissza a kármeliták. Berkes Bernát, az idős alapító atya és szerzetestestvére, Fidél atya gondozták hosszú éveken át a remeteséget, és szolgálatuk révén vált az zarándokhellyé. 2007 óta a Kármelhegyi Szűzanya Segítő Nővérei kezdték meg itt rendi életük megszervezését.