A két Baránszky

Baránszky-Jób László (1897 -1987) esztéta, irodalomtörténész, egyetemi tanár 1935-től esztétikát oktatott a Ferenc József Tudományegyetemen Szegeden és Kolozsváron. A Magyar Esztétikai Társaság alapító tagja, jegyzője, majd alelnöke volt. Kutatásainak középpontjában az esztétikai látszat fenomenológiai elemzése állt. Doktori értekezését Az esztétikai látszat-valóság problémája címmel írta. Bevezetés az esztétikába című művében tudományelméleti és módszertani szempontból sorra vette az ókortól az esztétikai szemlélet alakulását.

Nagyhegyesi Zoltán Baránszky László műveiből olvasott fel
Fotó: Balogh Ákos

Baránszky László költő, művészettörténész Baránszky-Jób László fiaként született 1930-ban. A költészet már ifjú kora óta foglalkoztatta, Szabó Lőrinc, az atyai barát vezette be a versírás művészetébe. Poétikája egyszerre magyar és egyetemes, lírája egyedülálló módon olvasztja magába a budapesti, tihanyi és New York-i utcák, tájak és emberek hétköznapi világát. Költői életműve mindössze négy kötetből áll. Színvonalas, modern költészete csúcsának a Kosztolányi húga sorozatot tekintik. Több évtizeden át írt versciklusa egyszerre napló és önéletrajz, egy nagy hagyományú polgári-értelmiségi család és az emigráns magyarság életének lírai krónikája.

Nagyhegyesi Zoltán, a Petőfi Színház színművésze ebből a sorozatból olvasott fel a szombati programon, majd Baránszky-Jób László esztéta munkásságáról, életművéről, esztétikájáról Steinert Ágota irodalomtörténész és Seregi Tamás filozófus beszélgetett a rendezvény moderátorával, Domján Gábor költővel.