A középszer bosszúja

Peter Shaffer színdarabjának alapja az a legenda, hogy Wolfgang Amadeus Mozart nem egy betegség miatt halt meg, hanem azért, mert megmérgezte Antonio Salieri, a bécsi udvar zeneszerzője. A történetet először Puskin dolgozta fel, aztán Rimszkij-Korszakov operát szentelt a legendának, majd Shaffer 1979-ben írt színdarabot a két zeneszerző rivalizálásáról, amelyből néhány évvel később Milos Forman rendezett filmet.

Az Amadeus főszereplői a Salierit alakító Kulka János, aki szinte minden jelenetben a színpadon van, Mozart feleségének szerepében Lovas Rozi, és a zeneszerzőzsenit megformáló Keresztes Tamás (Fotó: Penovác Károly)

Tihanyban az Orlai Produkciós Iroda előadásaként mutatták be, Szikszai Rémusz rendezésében. A Mozart utolsó kilenc évét elbeszélő cselekmény Salieri visszaemlékezésében bontakozik ki. A bécsi udvar itáliai zeneszerzője elmegyógyintézetben ül, és azt állítja, arzénnal mérgezte meg Mozartot. Salieri nem csak szereplője, hanem narrátora is a darabnak, szinte minden jelenetben a színpadon van: ha nem alakítója vagy elbeszélője a történetnek, általában akkor is feltűnik a színen, megfigyeli vagy kihallgatja Mozartot. II. József udvari zeneszerzője Mozartban a legfőbb vetélytársat látja: az ifjú tehetsége iránti irigysége rövidesen rögeszmévé válik, egyetlen célja lesz, hogy valahogy tönkretegye a zsenit, amihez meg is volt minden eszköze és befolyása. Miközben Mozart egymás után fejezi be remekműveit és pályája felfelé ível, magánéletében egyre több nehézséggel kell szembenéznie a pénztelenség, apja halála és megromló házassága miatt, s közben a császári udvarban is mind bizalmatlanabbá válnak vele szemben. Kulka János nagyszerű a mániákussá váló Salieriben, pedig nincs könnyű dolga a szerep megformálásakor: egyszerre kell eljátszania a gonosztevőt és a megtört zeneszerzőt, aki csodálja Mozart tehetségét. Kulka Jánoshoz hasonlóan a Katona József Színház tagja a Mozartot kiválóan alakító Keresztes Tamás is, aki otthonosan mozog a szertelen és csapodár, olykor infantilis, munkájában viszont precíz és fáradhatatlan komponista szerepében. Bár kettejük egyoldalú vetélkedése az előadás vezérfonala, a mozarti életmű több ismert alkotásának részlete is felhangzik: olykor a remekmű születésének pillanataiba, máskor a már elkészült opus fogadtatásába tekinthetünk be.

A mindenkori kortárs művészet és a befogadói közeg közti szakadékról sokat elárul, hogy minden gaztette ellenére Salieri az egyetlen, aki a bécsi udvarban felismeri Mozart zsenialitását. Csodagyerekként indult, 35 évesen egy jelöletlen sírban végezte, míg Salieri egész életében Európa ünnepelt zeneszerzője maradt. A kortársak mulasztása után az utókor szerencsére igazságot tett.