Szilágyi Tibor a harmadik könyve előtt

Dékány Á. Sixtus apát örömmel üdvözölte az egykori ciszter diákot. Elmondta, a jövőben is igényes kulturális programokat kívánnak szervezni. A színművész negyvenkilencedik színházi évadját kezdte meg és eddig két kötete jelent meg. Emlékszilánkok címmel a 65. születésnapja alkalmából írt élete legfontosabb pillanatairól, Keleti Éva fotóművész biztatására, a második címe Gondolatmonológok, melyet Hay János szerkesztett. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas művész elmondta, döntéseiben mindig a szakmai érvek vezérelték, s mind a hivatás, mind a versírás szabadságot ad számára. Felidézte – öniróniával nekrológ jelzővel illetve – azokat a darabokat, melyek szerepei mélyen megérintették. Ezek, a teljesség igénye nélkül, A makrancos hölgy, a Kalevala, a Ki lesz a bálanya, a Deficit, a Don Carlos, Az ügynök halála, a Lefele a hegyről, a Hideg napok, az Apáczai, a Tangó, a Különc.

Szilágyi Tibor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésszel Varga Róbert újságíró beszélgetett Zircen (Fotó: Penovác Károly)

Szeretettel és alázattal emlékezett Szilágyi Tibor az elmúlt évszázad nagy színészegyéniségeire, akikkel együtt játszhatott, mert több lett tőlük, általuk. Szó esett a „megszületett a csend” minősítésű szerepjátékokról, amikor a színész saját sorsát adja át a szerepen keresztül. Hogy mitől jó valaki, arról azt vallja, van egy szakmai minimum. S hogy miért beszél elismerten szépen? Meg is ölt volna Sulyok Mária vagy Gáti Oszkár, ha nem így teszek, mondja. A közönség soraiban voltak, akik látták a színészt az 1969-es veszprémi előadásain, együtt idézték fel az emlékezetes Szerelmem Elektra című előadást. Szó esett a szinkronról. Felidézte, negyven évvel ezelőtt a legkiválóbb színészek dolgoztak e területen, s ez a névsor meghatározta a minőséget, mert fontos: a világhírű színészeket nem illik „legyöngíteni”. A színművész saját verseiből osztott meg néhányat a közönséggel, a tőle megszokott igényes előadásban, végül a közeljövőben megjelenő újabb kötetéről beszélt.