Szex és önérvényesítés

Guelminó Sándor rendezése többek között azért is bravúros, mert nem sulykol egyféle megoldást, hagyja szabadon asszociálni a nézőt, megőrizve ezáltal a darab titokzatosságát, azt a pluszt, amitől művészetnek mondható. A legegyszerűbb lenne azt állítani, hogy a Veszedelmes viszonyok az érzelmek nélküli világ embertelenségére figyelmeztet, megmutatja a manipulátorok mesterkedéseit, akik mások megalázásában lelik örömüket. Manipuláció és érzelmi terror. Egy nő revansa. A női emancipáció kezdetei?

A Veszedelmes viszonyok főhősnője, a márkiné szakít az erotikus játékok hagyományos szereposztásával, miszerint a férfi az aktív, a nő a passzív tárgy, az áldozat. Ebben a játékban a márkiné az úr és a férfi a terrorizált eszköz. A mai emancipált nők előde lenne ezáltal? Vagy inkább klinikai eset? Netalán bűnöző? A Veszedelmes viszonyok előadása Guelminó Sándor rendezésében jóval több ennél, hiszen az emberi természet rejtett zugaival foglalkozik, a szexussal, annak állatias és társadalmi dimenziójával egyaránt. E kettő össze nem egyeztethetőségével, amelyből előbb-utóbb perverz kis titkok származnak.

A drámai cselekmények mozgatója Merteuil márkiné, aki de Sade márki női mása. Nála is összekapcsolódik szexualitás és bűn, az elkövetés, a bűnbeesés kifejlett kombinációs képességeket igénylő kitervelése és végrehajtása, akárcsak de Sade márkinál. Az élete tulajdonképpen nem más, mint a bűn filozófiájának a tökélyre fejlesztése. Aki meg akarja ismerni az ember legmélyebb ösztöneit, figyelje a márkinét. Csarnóy Zsuzsanna ideális erre a szerepre, egyszerre cinikus, hideg és pragmatikus, ugyanakkor rombolóan szenvedélyes.

Partnere ebben az intrikus és féktelen frigyben az Oberfrank Pál által megformált Valmont Vikomt, aki tipikus Don Juan, egyfolytában szenvedélyre vágyik. Életfilozófiája szerint a monogámia nagyon egészségtelen, ezért váltogatni kell a nőket, mert különben lanyhul a férfiasság. A márkiné lélektani és erotikus vámpírságát rajta keresztül valósítja meg a kiszemelt nőkön. Párbeszédeikből két csípős modorú ember kegyetlen és intim kapcsolata bontakozik ki, valamiféle virtuális szeretkezés zajlik közöttük, miközben kipuhatolják a másik gyenge pontjait és ezeket kihasználva behódolásra kényszerítik.

Áldozataik, az ártatlan Volange, a mélyen hívő és hűséges Tourvelné valamint a szerelmes zenetanár. Trokán Anna Volange-ként a gyermeki lélek őszinte kamasz-erotikáját, rácsodálkozását mutatja meg. Az ősizgalom keresését. A maga módján a tiszta érzéseket képviseli Tourvelnéként Kéri Kitty is, a morált. De hát mi a morál? Tragikus kényszerképzetek összessége? – mondaná de Sade márki és Don Juan meg Casanova. Hűség, hála, önfeláldozás, amit az erkölcs nevében követelnek az embertől, nem evilági dolgok, miközben a szerelem nagyon is evilági boldogságforrás. Kéri Kitty precízen, fölösleges gesztusok nélkül játssza a hűtlenségbe belepusztuló asszony szerepét.

Kiváló a többi színész is: Bajcsay Mária, Palásthy Bea, Jaskó Bálint. Operaénekesként Halas Adelaida erősíti hangjával a játék metafizikai dimenzióját.

Veszedelmes  viszonyok. Szerelem és bosszú a kedvenc passzió (Fotó: Penovác Károly)

Barokk színpadra, illetve sokfüggönyös budoárba helyezi a drámát a rendező. Cziegler Balázs bravúrosan egyszerű, szuggesztív színpadképe a rendezői elképzelés alkotórésze. A teljes színpadnyílást vörös bársony függönyök erdeje takarja, ami egyszerre intim és teátrális látvány. A mély fenékszínpadról ezeken a szükség szerint szét és összehúzott függönyökön keresztül szabad járás esik. Néha üvegfalakat tolnak be az egyébként szinte üres, bútorozatlan színre. Ezek mögött zajlanak az érzelmi kitörések. Máskor meg hintószerű alkalmatosságokat húznak be középre, a szerelmi légyottok színhelyéül. Casanova is lefüggönyözött kocsikban tette magáévá a nők többségét. Kárpáti Enikő jelmezei stílszerűek, barokk ihletésűek, ugyanakkor mégis mai, nagyon kreatív fantáziával készültek.

Egyszóval, gondolatébresztő, szórakoztató előadás a Veszedelmes viszonyok. Minden további kommentár végeredményben nevetséges szószátyárkodás lenne. Itt egyszerűen megjelennek az alaptények, melyek a civilizációban a szerelem kísérői, s ha az ember ujjal rámutat, leegyszerűsíti. Ha értelmesen lehetne kommentálni, kár volna játszani, a darab titokzatossága éppen a megfogalmazhatatlan dimenziókból származik.