2014.01.06. 13:50
A harmincadik önálló kiállítás
Pápa - Harmincadik önálló kiállítását tárta a nyilvánosság elé Horváth Géza fotóművész a Jókai Mór Városi Könyvtárban a minap. A 60 esztendős művész több mint három évtizedes munkásságából válogatott a tizedik pápai tárlatára.
Horváth Géza nevét jól ismerhetik Pápán és környékén, hiszen a helyi városi televízió operatőreként számos rendezvényt örökített meg mozgóképen. A fotózást autodidakta módon sajátította el, 2001-ben pedig megkapta a Fotóművész Diplomát a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségétől. Legújabb kiállítását portrékból, tájképekből, makrofotókból és aktképekkből állította össze. A tárlatot dr. Áldozó Tamásnak, Pápa polgármesterének Horváth Géza egy fotója köré épülő gondolatai nyitották meg.
A városvezető halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni az eseményen, ezért szavait Huszár Hajnal újságíró, a Pápa Városi Televízió szerkesztő-riportere tolmácsolta.
Horváth Géza fotóművész és dr. Hermann István könyvtárigazgató (balról jobbra) a tárlatmegnyitón (Fotó: Polgár Tibor)
- A sárga valamiért a gyermekkor színe, de sárga az öregedés is. Talán azért, mert a napot idézi, egyúttal az életet, azt az ívet, amit fejünk fölött, de mégis velünk közösen megjár kelettől nyugatig, a születéstől az elmúlásig. A sárga a melegség és a barátság színe is - fogalmazott levelében a polgármester. - Amikor sűrűsödik a hideg, a sárga a melegségről üzen, meg a biztonságról is, arról, hogy van hely a világban, ahol bennünket várnak. Az a kicsi sárga homlokzat mi vagyunk. Kapu az, ami mögött alakzatban sorakoznak az évek, kapu, ami mögött kitágul a tér és egyszerre lehel libabőrt ránk mindaz, ami elmúlt, meg az is, amit eztán remélünk. Van ott illat, érintés, jajszó meg közöny is, arcok és elsiklott kézfogás, elalvás előtti szembe nézés, meg ébredés utáni álom is. Van ott kályha, aminek a forró lapján kérgesednek a sütőtök-szeletek, zörög a varrógép és a szekrényekből a kabátok a molyirtó szagát öntik a szobára - fűzte hozzá.
Horváth Gézától megtudtuk, fotográfiai munkássága a portréfotózással kezdődött, és a mai napig lenyűgözik az emberi arcok. Rendkívül izgalmasnak tartja, ha a balett egyedülálló mozgásformáit fotózhatja, ezért is tartozik ez a kedvenc témái közé. A nő a legcsodálatosabb teremtmény ezen a bolygón - vallja a művész, aki nagy tisztelője és csodálója a női nemnek. Mint mondta, az aktfotózás rendkívül nehéz műfaj. Fotósként és operatőrként is a letisztult, a témára koncentráló képekre törekszik, igyekszik visszaadni az emberek igazi énjét, illetve a szép varázsát. Horváth Géza idén szeretné megörvendeztetni a művészetbarátokat egy újabb válogatással, aminek gerincét balettfotók alkotják majd.