2013.02.05. 09:50
A szövés maga a gyönyörűség
A Sárközből származik, de hét éve már Balatonalmádiban foglalkozik népművészettel Fodorné László Mária kéziszövő. Ezt az ősi mesterséget már alig páran űzik az országban, ő látványműhellyel, nyári táborokkal csigázza fel az érdeklődést.
A Tolna megyei Sárköz öt települést magában foglaló néprajzi tájegység. Régen minden házban űzték a szövő mesterséget. A népművészet mestere címet elért Fodorné László Mária is itt sajátította el a kéziszövést. Hű a sárközi hagyományokhoz, de az élete úgy hozta, hogy Balatonalmádiba került.
- Rendszeresen jártunk a barátainkhoz Almádiba, voltunk kézműves vásárokon, más rendezvényeken a környéken. Hét évvel ezelőtt aztán ide is költöztünk. Gyönyörű kisváros, befogadó, itt az emberek a népművészet iránt is fogékonyak.
Pár hónap almádi lét után, az intézmény akkori igazgatójának a felkérésére a Pannónia Kulturális Központban alakította ki a műhelyét. Ő meglátta, hogy e gyönyörű ősi mesterségben milyen hatalmas értékek rejlenek. Ebbe aztán sokan betekinthetnek, hiszen az alkotó látványműhelyt hozott létre, az ajtaja nyitva van a nagyközönség előtt is.
(Fotó: Orosz Péter)
Fodorné László Mária jelezte, a szövés rettentően sok gyönyörűséget ad számára. Ötven éve foglalkozik ezzel, a környezetében még éltek azok a népművészek, akiktől megtanulta a szakmát, a tiszteletet, a szeretetet és az alázatot a szövés iránt. Ők egyszerűen csak tudtak: irigylésre méltó technikával, határtalan tehetséggel és ízléssel dolgoztak, ebből sok mindent át tudtak adni. Szép munkájuk és szép életük volt.
A népművészet mestere régi szövőszékeken dolgozik. A műhelyben öt kicsi és egy nagy szövőgép működik, mindegyik száz évnél idősebb, muzeális értékű. Ezekben nincsenek vasszegek, minden alkatrészük fából készült. A gépek az évszázadok alatt sem változtak, ugyanaz a technika is, nem is kell ezeken változtatni, olyan jól ki van találva, állapította meg elégedetten.
Keze nyomán asztalneműk, függönyök, falvédők, és a háztartásban egyéb előforduló díszítő és használati textíliák készülnek. Természetes alapanyagokból dolgozik, elsősorban pamuttal, kisebb részt lennel, kenderrel, amit egyre nehezebb beszerezni.
Két út áll előtte: egyik a népi hagyományőrzés. A másik út pedig megfelelni a mai ízlésnek, a lakáskultúra elvárásainak. Az előbbi a hitvallását, az utóbbi pedig a megélhetését jelenti. De a mai elvárásoknak is úgy tesz eleget, hogy abba becsempészi a népi mintaelemeket, érezzék az emberek, hogy ez kézimunka, s szeretettel készül.Termékei a világ minden szegletébe eljutottak már. Ez is azt mutatja, milyen régen űzi ezt a szép mesterséget. A hazánkba kiránduló vendégek valami egyedit szeretnének hazavinni Magyarországról. Ezek a munkák pedig jól tükrözik, képviselik a magyar szövő hagyományokat, a népművészetet. Különösen büszke a kétoldalas szőtteseire. Ezt csak a sárközi szövő asszonyok tudták, azok közül sem mindenki. Ennek a technikának az elsajátítását ki kellett érdemelni. Csak sok évtizedes gyakorlat után osztották meg a mesteremberek a "titkot" mással. Szerencsére ő is kiérdemelte ezt a kiváltságot.
Alig vannak páran az országban, akik e gyönyörű mesterséget űzik, ezért életben kell tartani, tovább kell adni. Ezért is nyitott a műhelye. Nyaranta szövőtábort szervez, amelyre az ország távolabbi pontjairól, mi több, a határon túlról is érkeznek – felnőttek és gyermekek egyaránt. Igen nagy az érdeklődés, a résztvevők megismerhetik az alkotás örömét, a szövetben kiteljesíthetik álmaikat. Ez olyannyira magával ragadja őket, hogy nagyon sokan évről-évre visszajárnak.