Lovasi András és a szerencsés Véletlen

Ütős rockkoncert párosult az irodalmi matinéval, és az egészet áthatotta egy könnyed stand-up comedy hangulata. A Véletlen zenekart nyugodtan szupergruppnak titulálhatjuk, hiszen a Kossuth- és Rajongó-díjas Lovasi András mellett olyan ismert tagjai vannak, mint a Csík zenekar hegedűs, gitáros szürke eminenciása, Szabó Attila, vagy Drapos Gergely, a Péterfy Bori & Love Band basszusgitárosa, Gáspár Gergely dobos, az After Crying-alapító, de a Kiscsillagból is ismert zongoraművész, zeneszerző, kántor Vedres Csaba, végül a verseket megzenésítő Heidl György gitáros, eszmetörténész, a pécsi egyetem esztétikai tanszékének vezetője. Persze, ettől a parádés felállástól akár még gyenge is lehetett volna a koncert, de nem így történt.

A műsor zenéje a könnyed dzsessztől a keményen fájdalmas bluesig, az ütősebb részekkel erősített progresszív rockig és a már-már undorítóan nyálas dallamokig sok stílust végigjárt, amit csak a versek megkívántak. Ami a lényeg, rendkívül jól előadott, önállóan is élő dalokat hallottunk, nem verseket és melléjük erőltetett dallamokat. Mindezen hatalmasat dobott a számokat összekötő könnyed humor, mondhatnánk anekdotázás, sztorizás. A szupercsapatból ne felejtsük ki a Kaláka-versudvart csordultig töltő közönséget se, akik amikor kellett, némán hallgattak - vagy éppen hangosan röhögtek, ha annak jött el az ideje.

A koncertet többször is megszakította Lackfi János rövid versolvasása és a verseket összekötő humoros történetek. A többnyire könnyed hangulatot talán egyszer váltotta igazán komolyra, amikor a tavalyi Quasimodo költőverseny egyik különdíjas versét, az Illyés Egy mondatával rímelő Egy mondat az időről című művét felolvasta.