Új NAT - Túl sok és túl esetleges?

- Eddig nem nagyon határozta meg a Nemzeti alaptanterv (NAT) az iskolák mindennapi gyakorlatát, mert csak kompetenciákat írt le, a konkretizálás a kerettantervekre és az iskolák helyi tantervére hárult. Az új NAT-ot ezzel szemben feltöltötték tartalmakkal, ezért az már nagyon is befolyásolja, mi történik a tanórákon - mondja Arató László fn.hir24.hu-nak adott interjújában.

Mint mondja, az új NAT nem nagyon ad teret a pedagógusoknak a szabad mozgásra, mert túl bőséges, túl konkrét.

- Az egyik legnagyobb hazugság, hogy a módszertani szabadsága megmarad a tanároknak. Ilyen mennyiségű anyagot csak kinyilatkoztatva lehet leadni. Ez a tanterv csak a nevében alaptanterv, mivel nem csupán a tantervek közös alapját, nem csupán a közös nemzeti minimumot tartalmazza, hanem annál sokkal-sokkal többet.

A NAT szakmai fogadtatása kétélű: vannak, aki korlátként élik meg, míg mások úgy vélik, kell a megszabott irány, s fontos, hogy a diákok egységes ismeretanyagot kapjanak. És úgy tűnik, az ellenzők vannak kevesebben..
Arató szerint azonban „Hoffmann Rózsa oktatáspolitikája azért nem kap kellő ellenzést, mert a tanárok a túlzott önállóság helyett, inkább szeretnének végrehajtók lenni. Ez nagy baj, mert végrehajtók végrehajtókat, alattvalók alattvalókat nevelnek.”

Az új NAT alapvető célja, hogy minden iskola ugyanazt a tudást, ismeretet adja, hogy minden tanuló ugyanazt a nemzeti műveltséget sajátítsa el, ám kérdés, hogy ami elhangzik azt, a diák érti-e, megérti-e, s belsővé tett műveltséggé válik-e számára.

- Egyetértek, kellenek olyan művek, amik reprezentálnak valamilyen közös műveltséget, közös nyelvet. De sokkal kevesebb, mint ami a NAT-ban megjelenik. A mennyiség növelésével nem lehet a közös nevezőt megerősíteni - mondja a szakaember.

A mennyiségre példaként hozza, hogy felső tagozaton közel 160 művet határoz meg a NAT szerzővel, ennek mintegy harmadát konkrét címmel. Ezen kívül van 6-7 szabadon választható kortárs szerző.

- Alsó tagozaton például előírták Szabó Magda, Szabó Lőrinc, Nagy László és Tersánszky Józsi Jenő egy-egy művét. Miért épp Tersánszky? Nem azt mondom, hogy nem lehet egy-egy művét feldolgozni, de nem írnám elő kötelezően. Szabó Lőrinctől mit kell tanítani? Én nem szeretném a Lóci-verseket alsóban elővenni, nem szerencsés. Petőfitől 24 vers van megadva kötelezően (ebből memoriternek 6). Ez rengeteg. Más költőktől csak 10-et írnak elő, és azért Petőfi nem „dupla jó”, mint Arany vagy Ady. Az is esetleges, hogy miért a Reszket a bokor kötelező, és miért nem a Minek nevezzelek? Miért az István öcsémhez, és miért nem az Egy estém otthon? Ki tudja eldönteni, hogy az egyik vagy a másik fontosabb a nemzeti műveltség szempontjából, esztétikai szempontból? A 20. századi magyar lírában választhatóan kötelező szereplők között szerepel Áprily Lajos, Dsida Jenő, Vas István, Orbán Ottó, Nemes Nagy Ágnes, Nagy László, de nem szerepel például Petri György.

Hiányzik Kertész Imre, Wass Albert is, a világirodalomból pedig például E.T.A. Hoffmann, Hölderin és Rilke.

Sérelmezi, hogy a világirodalomból egy-két ifjúsági mű szerepel csak:  „Ez azért tragikus, mert a 10-14 éves gyerekeket mindenekelőtt olvasóvá kellene nevelni. Az Egri csillagok, a Pál utcai fiúk, a János vitéz, a Toldi nem elég erre. Sokat kell tanulniuk, de keveset hagyják szabadon, az érdeklődési körüknek megfelelő műveket olvasni a diákokat.”

- Be kell látnunk, nem lehet mindenkit egyforma mélységgel tanítani. Akkor lehet élményt adó irodalmat átadni a gyerekeknek, ha egyik esetben mélyfúrásokat alkalmazunk, másik esetben pedig csak valamilyen impressziókat mutatunk föl. Erre nem ad módot a NAT - mondja a Magyartanárok Egyesületének elnöke.

A teljes interjút itt olvashatja.