A színház nagy szerelem

Idén ötvenéves a veszprémi Petőfi Színház társulata. Varga Róbert újságíró kötetlen beszélgetés és közönségtalálkozó keretében mutatja be azo- kat a művészeket, színházi dolgozókat, akik meghatározták az elmúlt ötven évet. Az első Vastaps-esten Joós László színművészt, a színház örökös tagját, most pedig két barátot látott vendégül a házigazda. Szilágyi Tibor - aki olyan sokat és olyan kedvvel beszél, hogy barátai azt mondják: "Tibor kiment mosdóba, most beszéljétek ki magatokat!" - ezúttal is hozta formáját: megállás nélkül mesélt most megjelent könyvéről, arról, hogy kimondani is sok, negyvenhatodik színházi évadát kezdte, három színházban játszik hat főszerepet, minden második este színpadon van, többet dolgozik, mint a fiatalok, lelkét, szívét adja az alakításokba, és számára a színház sírig tartó szerelem.

Sok társulatban játszott, a Vígszínháznak tizenöt évig volt tagja, szerződéskor soha nem csapta be maga után az ajtót, mert nem szabad megsértődni. Perlaki Róbert azt mondta: Veszprémben a legkiválóbb színművészekkel, rendezőkkel, színházi szakemberekkel dolgozhatott együtt, kiteljesedhetett munkájában. A szcenikust, díszlettervezőt Szilágyi Tibor úgy jellemezte, hogy a "legtehetségesebb, legprecízebb ember", Perlaki viszont azt mondta róla: csodálja művészetét, tudását, emberségét. Évtizede jó barátok ők, és ez a barátság mindkettőjük számára nagyon fontos. A családtagjait nem választhatja meg az ember - "bár én többször próbálkoztam", jegyezte meg Szilágyi -, a barátait viszont igen.

Az estet hangulatos műsorszámok színesítették: Gömbös Károly dzsesszzongorista játszott, Völgyesi Gyöngyi, a színház zenei munkatársa zenélt, Perlaki Róbert pedig tíz év után odaült a dobok mögé. Szilágyi Tibor egyik legdrágább, legkedvesebb színésze, Szeles József felidézte a színész-rendezővel való közös munkát. Azt mondta, Szilágyi szárnyakat adott neki, inspirálta őt. Az 1990-es évek közepén együtt játszottak a Hippolyt, a lakáj című vígjátékban, Szeles kérésére a Vastaps-esten közösen elénekelték a darab egyik, Egy jól nevelt lakáj című slágerét.

Szilágyi Tibor Gondolatmonológok címmel megírta második könyvét. Az Élet, színház, élet alcímű kötet arról tanúskodik, hogy a szerző élete a színház; a színpadi tapasztalatokból, élményekből merít. A kötet két részből áll: az első önéletrajzi adalékokkal szolgál - a színész visszaemlékezése a gyermekkorától, negyvenöt éves színészi pályán átívelve -, a második rész a színpadon, Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabjában, Lyman Felt alakítása közben átélt érzések, gondolatok sokasága. Szilágyi több mint 215 alkalommal játszotta a Budapesti Kamaraszínházban a darabot.