Harminc-negyvenezer pedagógus elbocsátása várható?

- Minek köszönhetjük a pápai látogatást?

- A vendéglátóim meglehetősen nehéz helyzetbe hoztak, hiszen arra kértek fel, hogy a közoktatási törvény várható változásairól és a pedagógus-életpályamodellről beszéljek, ám a koncepciót is, a modellt is május 3-dika óta átírta az élet. Ezek koncepcióit egy új irányítás és egy új filozófia mentén dolgozzák most át, nevezetesen, hogy államosítani kívánják a közoktatási intézményeket, benne a pedagógusokkal, akik alkalmazottá válnak. Megemelik a pedagógusok óraszámát, esetleg nem úgy, ahogy a közvélemény hallja. Egy kötelező benntartózkodást írnak elő számunkra, ami azt jelenti, hogy 32 órában az intézmény vezetője mindenféle pedagógiai munkára - óratartásra, szakkörre, napközire, korrepetálásra - megbízhatja a kollégát. Ha a pedagógus állami alkalmazott lesz, akkor ezt neki ellenszolgáltatás nélkül meg kell tennie. Ezekről az irányokról leírt dokumentum még nem létezik. Senki nem cáfolja azt, hogy ez így lesz. Ezek az elgondolások a mi szakértői számításaink szerint harminc-negyvenezer pedagógus elbocsátását, az intézményhálózaton belül pedig nagyarányú intézménybezárást jelentenek.

- Létezik-e az önök részéről megoldási javaslat a fennálló helyzetre?

- A jelenleg foglalkoztatott pedagóguslétszám és a közoktatásban lévő gyereklétszám nem indokolja a nagyarányú pedagóguselbocsátást. Az elképzelésünkről akkor tudunk érdemben nyilatkozni, ha látjuk az eredeti előterjesztést. Az intézményfenntartás tekintetében az önkormányzatokon belül sincs nyugvópont. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, a végén mindig oda lyukadunk ki, hogy a közoktatásba pénzt kellene betenni. Ezt nem lehet megkerülni, pénz hiányában itt nem lehet reformokat csinálni, minőségi javulást várni a közoktatástól. Azok az irányok viszont, amiket mi most látunk, egyben hatalmas forráskivonást jelentenek. A kérdés nemcsak a pedagógusok és a szakszervezetek ügye, a közoktatás a társadalomnak az ügye kell hogy legyen. A most hozott döntések következményeit az egész társadalom viseli majd. A legegyszerűbb azt mondani, hogy nincs pénz. Mi azt mondjuk, hogy egy ilyen súlyos gazdasági helyzetben prioritásokat kell állítani. Szemléletváltást várunk a döntéshozóktól is, azt, hogy a közoktatást ne költségvetési kiadási tételnek tekintsék, hanem egy biztosan megtérülő befektetésnek.

- Milyen eszközeik vannak arra az esetre, ha a pedagógusok számára elfogadhatatlan döntések születnek?

- Az öt pedagógus-szakszervezet sztrájkbizottsága a pedagógusnapon tüntetést szervezett Budapesten. A részt vevő tízezer pedagógus nyomatékot adott annak a kérésünknek, hogy mi tárgyalni szeretnénk. Szeretnénk, hogy mielőtt a kormány jóváhagyja az államosítás, illetve a központi bérfinanszírozás koncepcióját, tárgyalja meg az érdekvédelmi szervezetekkel, mert ez a döntés a munkavállalókra is hatással lesz. Az erről való tárgyalás törvényi kötelezettség. A labda az ellenfél térfelén van. Nekik kell nyitni, kijelölni egy időpontot és a megfelelő szakmai anyagokat rendelkezésünkre bocsátani. Ha ez nem történik meg, az sem kizárt, hogy az erősebb nyomásgyakorlás eszközéhez nyúlunk. Ehhez az öt ágazati szakszervezet közös döntése szükséges.

- Egységes ma a pedagógustársadalom?

- Nem gondolnám, hogy teljes mértékben egységes volna, mert a pedagógustársadalom egy részének nagy elvárása volt az új kormánnyal szemben. A választási kampány idején hallottuk az új közoktatási törtvényt, az új életpályamodellt, mindenki azt várta, hogy a közoktatás nemcsak a választás idején, hanem azután is fontos lesz. Azt kell mondjam, egy év után csalatkoztak a kollégáink, egy év óta semmi nem történt, a pedagógus-életpályamodellt - aminek bekerülési költsége legkevesebb százmilliárd forint - majd egyszer be fogják vezetni, de annak a finanszírozását  és ezt nem is titkolják  elbocsátásokkal fogják fedezni. Nagyon nagy a keserűség a kollégáim körében.

Galló Istvánné az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán szerzett pedagógusdiplomát. 2008. július 1-jén a Pedagógusok Szakszervezete XVIII. kongresszusa a szakszervezet elnökévé választotta.