Régi válasz mai kérdésekre

Húsz évvel ezelőtt az SZDSZ tagjaként egyik fő kidolgozója volt a jelenleg még érvényben lévő alkotmánynak, később rövid ideig a párt elnöki tisztségét is betöltötte, majd a Fidesz parlamenti képviselője és Orbán Viktor tanácsadója lett.

- Mit akarhatott a kormány egy olyan rendszerépítő szabályozás megalkotásával, ami  minden alapvető ponton alakít, hozzáigazítva az alkotmányt is, így már az Alkotmánybíróság sem hozna ellentétes ítéleteket. Miért kell a korábbiaknál jóval nagyobb ellenőrző testület kiterjesztett hatáskörrel? - kérdezte bevezetőjében az elemző.
 
Szerinte a kormány egyik célja annak szimbolikus jelzése, hogy megnyerte a médiaháborút, ő a győztes, jó lesz alkalmazkodni. Másik célként teljessé és tartóssá akarta tenni az ellenőrzését a közszolgálatban. Végül állásokat akart biztosítani azoknak, akik évekig hűségesek voltak hozzá. Összességében valami olyan hatalmat és jelenlétet akartak elérni a médiában a saját táboruk számára, amilyennel a baloldal rendelkezett az 1990-es évek elején.

 
A Tölgyessy emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltás idején a jobb- és baloldalon egyaránt úgy gondolták, a politikát távol kell tartani a sajtótól, ahogy ez például Angliában is van. Ennek a szemléletnek megfelelően alakították a jogszabályokat, hozta ítéleteit az Alkotmánybíróság. Ám ez a modell az Antall-kormány felállása után azonnal megváltozott, mert a rendszerváltás idején fontos szerepet játszó baloldali médiaelit szembeszállt az MDF-fel, fenn akarta tartani a kormábbi monopóliumát, a szabadságot csak magának akarta fenntartani.

A jobboldal ekkor felmondta a korábbi konszenzust, és olyan szabályozást akart, ami kikényszeríti a tájékoztatást a hatalom által fontosnak tartott ügyekben. Ám az Antall József által megkezdett átalakítást igazán Horn Gyula végezte el, aki a tévés bulvár- média szabadon engedésével megtörte a régi sajtóelit hatalmát. Ettől kezdve a politikai hírműsorok is szappanoperává alakultak.
 
Fontos periódus volt az első Orbán-kormány időszaka is, amikor kiépült egy jelentős, máig élő jobboldali sajtóbirodalom. Ettől kezdve minden, éppen regnáló hatalom megszállta a közszolgálati médiát, miközben a magyar újságírás egyre inkább táborokra szakadt. A közönség minderre azzal reagált, hogy otthagyta a régit, és egy része szintén táborelvű elvárásokkal fordult a sajtó felé.

 
Ilyen, máig élő viszonyok között jelent meg egy igazán nagy újdonság, az internet, amit nem lehet beleszorítani a régi sémákba. Az új médiatörvény sem igazán tud mit kezdeni vele, hisz a hatalom valójában a '90-es évek kérdéseire akar választ adni vele.
 
Tölgyessy Péter szerint egy ilyen modell hosszú távú működésének alapvető feltétele egy sikeres kormányzás. Ha ezt a feltételt nem tudják biztosítani, ha komoly igény fogalmazódik meg más véleményekre, akkor azok megtalálják a helyüket a nyilvánosságban. Ezen az sem változtat sokat, ha a hatalom megtartja pozícióit a közmédiában, mert a társadalom el fogja hagyni azt a sajtót, ami nagyon elrugaszkodik a valóságtól. Tehát végül is az olvasók, a nézők kezében van a sajtó sorsa.
 
Tölgyessy Péter szerint biztosan kijövünk ebből a helyzetből, mert az országnak van olyan közvéleménye, amelyik a valóságra vágyik.

Mégis szabad marad a sajtó
 
Tölgyessy úgy véli, túlzóak azok a vélemények, amik szerint megszűnt volna a sajtószabadság. Igaz, a hatalom legalább kilenc évre rögzíteni szeretné a jobboldali média- túlsúlyt, ehhez megfelelő szankcionálási lehetőségeket alakított ki az ellenzéki sajtó ellen. Tölgyessy szerint a kormány ezekkel a szankcionálási lehetőségekkel elsősorban ijesztgetni akar, így akarja igazodásra késztetni a neki nem tetsző módon viselkedőket. Ha van eszük a hatóságoknak, akkor nem is használják ezeket az eszközöket - mondta az elemző.