A katasztrófa szerkezete

Lehet, hogy az eseményt megelőző fordítószeminárium hangolta jókedvre, amin egy hosszú mondatát próbálták több nyelvre átültetni. De az is lehet, hogy az ötlet dobta fel, miszerint afféle vándor patikusként mutatkozik be az esten, aki mindenféle "pirulát" (értsd: szövegeket, történeteket) árul a közönségnek 10 fillérért különféle nyavalyára, bajra, sebre. Az est végén valóban vett is tőle szöveget Bozsik Péter, 10 baniért, illetve Ladányi István 2 dinárért. Fillér híjján Krasznahorkai elfogadta ezt is, mondván, KözépEurópában vagyunk. Ez a vándor patikusság különben beleillik a képbe. Én például mindig is kicsit titokzatos marquezi hősnek képzeltem. Nem csalódtam.

Érdekes volt élőben, válaszaiból megfigyelni egy habitus és észjárás szerkezetét. A kérdésre, hogyan dolgozik, például azt mondta, fogalma sincs. A munkáját egy japán templomácséhoz hasonlította, aki addig gyakorolja a mozdulatot, amíg tökéletes nem lesz, mindeközben a végső célra, a deszka elkészítésére figyel. "Fejben írom ezeket a mondatokat, nem laptop előtt ülve. (...) Engem az összes történet érdekel egyidejűleg. (....) Vannak szövegek, amelyek mindig velem vannak, nem tudom kitörölni őket a fejemből" - magyarázta.

Hozzáfűzte, hogy ezek, amiket itt most nekünk Veszprémben felolvasott, ilyenek. Köztük a Nem kell innen semmi című, a "gyorsabb akarok lenni a Földnél" és a kutyás történet, amely tulajdonképpen egy baleset anatómiája. Utóbbival kapcsolatban fejtette ki, hogy a katasztrófáknak is van szerkezetük, ha villanásnyi is. Úgy tűnik, érdeklődésének fókuszában éppen ezek a szerkezetek állnak.

A beszélgetés végén a filmhez fűződő kapcsolatáról is beszélt. Tarr Béla rendezőnek ő a forgatókönyvírója. "Csak én adtam neki. A filmrendezők borzalmas alakok, bedarálnak, feldolgoznak". "Én nem szeretem a filmet, a filmkészítés visszataszító"- mondta. Géczi János megjegyezte, nem tudja, mennyire kell most komolyan venni az elhangzottakat, mert ő például Tarr filmjeiből tanulta meg, hogy kell Krasznahorkai mondatainak hosszúságát, a lassan zuhanó elmúlást megérteni.
Az est az Antropológia és Etika Tanszéken a füredi fordítóház jóvoltából jött létre, amelynek vendége volt Krasznahorkai László, aki úgy búcsúzott veszprémi közönségétől: találkozunk 20 év múlva! De nem csak ezért volt esemény a találkozás, mert ilyen ritkán jár errefelé.

Krasznahorkai László Kossuth- és Brücke-Berlin-díjas magyar író huzamosabb ideig élt Berlinben, ahova gyakran visszajár. Hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, Amerikában, Kínában és Japánban. Legismertebb művei: Sátántangó, Az ellenállás melankóliája, Az urgai fogoly, Háború és háború, Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó. Filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, az ő forgatókönyve alapján készíti filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Torinói lovat. Utóbbi Ezüst Medve díjat kapott az idei berlini filmfesztiválon.