Vámos Miklós és a tomi-gabi mentőlovag

Vámos Miklós a legolvasottabb kortárs magyar író, könyvei a legnagyobb példányszámban fogytak és fogynak. Legutóbbi kötete, A csillagok világa (is) saját élettörténetét, élményanyagát dolgozza fel. Realista író, élete tényei bizonyos mértékben beszivárognak a munkáiba, de csak akkor, ha ott jól használhatóak. Meggyőződése szerint abban a pillanatban, ha valaki vesz egy könyvet, a szerző megszűnt létezni. A könyv egy varázsbirodalom, sajátos szabályokkal és voltaképpen mindegy, ki írta.

Mostani regénye három okból készült. Egyrészt hogy bemutassa, lehet-e emberi hangokra regényt írni úgy, hogy semmilyen más prózaírói eszközt nem használ, másrészt úgy érezte, összeszedett valamiféle tudást a gyerekekkel kapcsolatban, amelyet meg kell örökítenie, harmadrészt pedig kíváncsi volt, összehozható-e egy könyvbe a világirodalom összes meséje, amely kedves számára.

Az igazi cselekmény azonban e mögött, a mélyben zajlik: adott egy tengerjogász, akinek van három gyereke, egy felnőtt nagylány, és a "fél hat éves" iker fiúk. A főszereplő másodszor is elválik, ritkábban találkozhat rajongva szeretett, nagydumás drágaságaival, csillagaival, virágaival. Mint a könyvbeli apának, Vámos Miklósnak is van egy ikerpár fia, akik viszonylag későn születtek - és akik már a másik zseniális regényében, a Márkez meg én címűben is szerepeltek -, így az olvasó óhatatlanul is összeveti a két sorsot, a két életet. A kisfiúknak remek mondataik, nagyszerű szövegeik vannak és bár a könyv úgy született, hogy az író precízen fölfirkálta kisfiai gyerekdumáit, ne legyen kétségünk afelől, Vámos Miklós írói tehetségével, fantáziájával ezeket nagyszerűen kiegészítette.

A kicsik mondják a magukét, az apa pedig mesél nekik: Odüsszeuszról, Don Quijotéról, Gulliverről, Robinsonról, Julius Caesarról, dr. Dolittle-ről, Nils Holgerssonról és a gyerekekről, "tomi-gabi mentőlovagról". Időnként talán túlságosan is mélyek, okosak, a gyerekek szintjét meghaladóak ezek a mesék, de az biztos, hogy teljesen visszaadják, tükrözik az írót.

"papa. alszol, papa?
Már nem. Halkabban, fölébreszted Tomit is.
hát mit csinász?
Csak... nézem a felhőket...
nagyon szomorú vagy?
Miért?
mer... mert úgy nézel ki
Tényleg?
ha nem vagy nagyon szomorú, ne nézz úgy, mintha nagyon szomorú lennél
Gabikám, a lennél jövő idő. A volnál a jelen.
mi az a jövő?
Az, ami nem most van, hanem majd lesz. Holnap. Holnapután. A jelen a most. A múlt ami már elmúlt. Volt.
most akkor múlt vagy volt?"

" a mamánál a szentisten parkban vagyunk szokni. szoktunk vanni.
Lenni.
minket is odavitt, de nálad is szoktunk, és most már nem tudjuk, hol lakunk lenni"

Vámos Miklós azt mondja, soha nem vetődött fel benne, hogy folytatást írjon, kivéve most. Én csak bizakodom, hogy így lesz. Mert ez a mesés regény nagyszerű ötlet, remek olvasmány, kitűnő írói munka, letehetetlen. Kihagyhatatlan. Szórakoztat, megnevetettet, megindít, megríkat. Mindenkinek szívből ajánlom.