Emlékezés Gárdonyi Gézára

A szerző a 15 éves Devecseri Újságban tallózott, az ott közzétett Gárdonyi-cikkekből állította össze a kötetet, amelyet számos fotó illusztrál, ugyanakkor három színes Gárdonyi-portrét is találunk benne, ezek Simon M. Veronika és Kovács József (ő 1958-tól 1975-ig tanított a településen) munkái.

A válogatás eddig még nem publikált írásokkal is kiegészül. A kiadványhoz M. Mester Katalin író, helytörténeti kutató írt bevezetőt, amely a néhai devecseri tanító szellemiségét, elhivatottságát emeli ki.

Gárdonyi (ekkor még Ziegler) Géza a Somogy megyei Karádról került Devecserbe, ahol 1882. szeptember 5-től 1883. december 26-ig tanított a római katolikus iskolában. Tanítói pályájáról így vallott: "A lámpás én vagyok. Világítok a sötétben. Utat mutatok. Nálam nélkül vak a látó is." 1882 telén itt írta, komponálta a Fel nagy örömre, ma született kezdetű, talán legszebb karácsonyi éneket.

A kötetben szó esik titkosírással készült naplójáról is, s néhány magánéleti pillanat is felvillan az író életéből, az idézett tudósítások pedig kitérnek a Gárdonyi nevét viselő iskola életére, a testvériskolai látogatásokra, kapcsolatokra, az íróhoz kötődő települések közös megemlékezéseire és azokra az ünnepi rendezvényekre (iskolai gála, dombormű-avatás), amelyek a helyi Gárdonyi-kultuszt erősítik.

Megemlékeznek a Nagy Könyv programról is, Devecserben 2005-ben dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténész beszélt az íróról, aki Devecserből Sárvárra, Dabronyba, majd később Győrbe került. Három legismertebb regényéről így vallott: " Az Isten rabjai nekem a legszebb regényem. Az Egri csillagok a legjobb regényem. És a Láthatatlan ember a legkedvesebb regényem."

Czeidli József válogatása az író Zivatar pékéknél című humoros szerelmi történetével zárul.