Bertha Bulcsu író jubileuma

Bertha Bulcsu 1935. május 9-én született Nagykanizsán. A keszthelyi gimnáziumban érettségizett 1953-ban, majd különböző vidéki üzemekben dolgozott. Budapestre költözéséig pécsi napilapok kulturális rovatát szerkesztette, és munkatársa volt a Jelenkor című irodalmi, művészeti folyóiratnak.

Később szerkesztette az Új Írás című folyóiratot is, amely a Jovánovics Miklós-Bertha Bulcsu duó vezetése alatt 25 ezer példányban jelent meg. Első, elbeszéléseket tartalmazó Lányok napfényben című kötetét 1962-ben adták ki. Harlekin és szerelmese című novellafüzéréből filmet forgattak, de megfilmesítették a Tűzgömbök és A kenguru című regényeit is.

Tévéjátékokat és hangjátékokat is írt, A fürdőigazgató című drámáját a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be 1977-ben. Műveit számos, köztük német, angol, olasz és kínai nyelvre is lefordították. Az 1960-as évek vége felé Bertha Bulcsuék kertet vásároltak Balatonszepezden, házat építettek, szőlőt műveltek. Tavasztól őszig a tó mellett éltek, sok-sok írása született a szepezdi hegyoldalban.

Publicistaként is hírnevet szerzett, az Élet és Irodalomban, amelynek főmunkatársa lett, Jelenségek címmel láttak napvilágot közvetlen élményeken alapuló, kritikus írásai. A hajlama belesodorta ebbe a műfajba: "Szerintem az író természetes állapota a szemlélődés. Másként a világ különös összefüggéseire, rejtélyeire soha nem bukkanhat rá felfedezőként, csak ha időt szentel erre, eltűnődik, szemlélődik... Ez a normális írói állapot" - nyilatkozta 1980 nyarán. Bertha Bulcsu három alkalommal kapott József Attila-díjat, Táncsics Mihály-díjjal is kitüntették, de a Kossuth-díj elmaradt életében. Az előző rendszerben kétszer terjesztették fel, második alkalommal a bizottság szavazatainak száz százalékát megkapta, de Aczél György kihúzta a listáról.

Az író súlyos betegségben hunyt el 1997-ben. A pár éve halott barát, Gyurkovics Tibor költő akkor így búcsúzott tőle Hívás című versében: "Elpattan már az ág, / mint a hegedűhúr, / amikor a madár / róla égig nyomul. / Ha az ég kútja vár / s hívnak a kék sasok, / azt mondja a madár: / Uram, én kész vagyok. Két évvel később D. Nagy Imre orvosíró szerkesztésében - ő így jellemezte az írót: " Megbízható volt, szigorú, kegyetlennek tűnő, de mégis igazságos. Termetes alakja mögött egy érző, érzékeny lélek lakozott" - emlékkönyv jelent meg, amelyben barátok, pályatársak idézték fel alakját. Az ajkai kórház egykori érsebésze Bertha Bulcsu születésének 75. évfordulójára most A gyanakvó ember címmel monográfiát írt.

A kötetben külön fejezet tárgyalja interjúköteteit és publicisztikáját. Az 1970-es évek közepén nagy vihart kavart a Kesudió című cikke (a legbuzgóbb megyékben a könyveit eltávolították a könyvtárak polcairól), amelyet élénk vita kísért; ez külön fejezetet kapott a kötetben. A szerző sorra veszi az író műveit, s több mint 200 kritikai reagálást közöl róluk.

Kitér a halála utáni eseményekre is; Bertha Bulcsu nevét vette fel a györöki könyvtár és a szepezdi közösségi ház, névtábla és emlékszoba őrzi munkásságát Nemeskeresztúron. A róla elnevezett díjat 2004 óta minden ősszel Balatonfüreden adják át irodalmi riport és publicisztika kategóriákban.