2010.05.25. 11:36
Ágaskodó világsztár a táblánál
Évekkel ezelőtt a veszprémi egyetem aulájában lépett fel egy hangversenyen, s amikor nem énekelt, egy széken ült, oldalt, a fal mellett, úgy, mint egy illedelmes iskolás lány.
A várakozás perceiben, a dalok szüneteiben éppen olyan volt, mint bármelyik nő a nézőtéren. Aki nem ismeri szép arcát, kislányos alakját, nem mondaná meg róla, hogy világsztár, Kossuth-díjas operaénekes.
Most, hogy szombaton délután megnéztem a Duna Televízió Szerelmes földrajz című sorozatának újabb epizódját, amelyben Rost Andrea gyerekkori tájain barangolt, az az egyetemi, székes kép úszott elém.
Világszerte gyakoriak az olyan sorozatok, amelyekben hírességek látogatnak vissza a múltba. Érdekes, ahogy sikeresen, befutottan vallanak ezekben az időutazásokban.
A Szerelmes földrajz darabjait is ezért jó nézni. Még jobb lenne a műsor, ha az emlékező modell riporter nélkül járná be ifjúkora tájait, rögtön személyesebbé válnának a felidézett emlékek. Zavaró, tolakodó idegen jelenlétére nincs szükség, Rost Andrea önmagában is lenyűgöző, csak rá figyeltem, ahogy a gyermekkor illatairól, fényeiről, fáiról, lakásairól és az őt nevelő nagyszüleiről mesélt.
A kőbányai kertben már sámlira állva szerepelt, a Viaszbabát, az egyik régi Eurovíziós dalfesztivál győztes dalát franciául énekelte a társainak. Láttuk azt a kápolnát is, amelyben Erzsébetre keresztelték, mert a pap az Andreát pogány névnek tartotta. Aztán következett a költözés Szolnokra, ahol óvodába menet szalonnabőrkét rágcsált, mintha rágógumi lenne.
Anyagilag nem voltak valami jól eleresztve, de boldogan élt a nagyszüleivel a Tisza és a Zagyva partján. Ott szerette meg a természetet, igaz, rettegett a békáktól. Ma már leginkább Berlin a lakhelye, a csepeli középiskolából messzire vitt az útja. A fiúk bolondultak érte, amikor miniszoknyában, ágaskodva írt a táblára.
Évtizedek múltán is megismétlődik a mozdulat, immár szerényebb kivitelben. Itt véget is ért az utazás. Rost Andrea nem mondott világrengető bölcsességeket, csak apró tanulságokkal rukkolt elő. Például azzal, hogy olykor kételkedik magában, meg hogy semmi nagyot nem lehet elérni küzdelem és Isten segítsége nélkül. Talán ezért tanult meg kisgéppel repülni, gondolom. Hogy közelebb legyen az oltalmazó éghez.
