Tábori lelkész Afganisztánban

E kérdésekre is kitért többek között  Takács Tamás, a Tetőtéri esték legutóbbi vendége.
       
Az egykori pannonhalmi bencés diák, dr. Korzenszky Richárd tanítványa vetített képes előadást tartott afganisztáni tábori lelkészi szolgálatáról. Az alezredes két ízben is (2006-ban és 2008-ban) egy-egy félévet töltött a közép-ázsiai országban egy magyar békefenntartó NATO-kontingens tagjaként.

A színes, olykor drámai erejű fotókkal illusztrált előadás során megfogalmazódott, hogy a távoli kontinensen olyan harci, egészségügyi, civilizációs hiányállapotok között élnek – élet és halál között kínlódva - emberek; gyermekek és családok, amit mi európaiak el sem tudunk képzelni.

És mégis boldogok, állandó remények éltetik őket, olyan fajta lelki békével, türelemmel viselt szenvedéssel telnek napjaik, hogy  őket látva, panaszkodásainkat menten visszafojtanánk.

A gyermekek életében is napi valóság a halál, korán ismerkednek az erőszakkal, és "megtanulnak korán halni". A harci övezetekben úgy játszadoznak, futkároznak nap mint nap, mint békeidőben a mi gyerekeink, és zsivajukat hallgatva bizony összeszorul az ember szíve.

Szólt az előadó a kiképzésekről, a helyi lakossággal való kapcsolataikról. Megható fotókkal emlékezett a karácsonyra, amelyet ott töltöttek, s hogy raklapokból készítettek betlehemet az éjféli misére.
       
Az előadás második részében a hallgatóság kérdéseire válaszolt a lelkész.

Többek között arra is, hogy mi a feladata a tábori lelkésznek egy olyan katonai táborban, ahova fizetett szolgálatra érkeznek hivatásos katonák, s hogy a krisztusi erőszakmentesség elvével ez nem ellenkezik-e. A lelkész hangsúlyozta: a katonák feladata az erőszak kezelése.

A lelkészé, hogy az emberséges kezelésre orientálja őket, hogy fegyvereiket ne parancsra, hanem saját erkölcsi döntés alapján tudják jól (!) használni, mindig az ártatlanok és kiszolgáltatottak védelmére.