Nézőpont kérdése

- Miként szerette meg a színészetet?

- Gimnazista koromban jártam először színjátszó körbe. Szerettem csinálni, de ez útkeresés volt a számomra. Nem vagyok színész, engem a zenei oldal érdekel, és hogy azzal a formával mit lehet kezdeni. Mondhatni, hogy tőlem a bármilyen értelemben vett realista színház távol áll. 

A színész egy szerepet játszik, átél, pszichologizál, ilyesmi. Ezek a fogalmak egy operá-nál vagy oratóriumnál értelmezhetetlenné válnak, mert teljesen elemelt, absztrakt az egész mű. 

Közhely és igazság, hogy nem reális, hogy valaki énekel és úgy hal meg, talán ezért olyan távoli a közönségnek mindez. 

Hozzám sokkal közelebb állnak a happeningek, a performance-ok, mert szerintem emberközelibbek, jobban kapcsolódnak a mindennapjainkhoz, ugyanakkor teljesen el is rugaszkodnak azok megszokott nézőpontjaitól. 

- Miért pont azokat a színházi helyzeteket kedveli, amelyek a hétköznapokhoz láncolnak?

- Ha a minket körülvevő világból kiragadunk képeket, és ezeket átrendezzük, más összefüggésbe hozzuk, kiszakítjuk megszokott környezetükből, akkor izgalmas hatást érhetünk el, ami esetleg kibillent addigi nézőpontokat. 

Ha bármilyen szokványos ikonhoz egyszer csak valami érdekes dolgot kapcsolunk, akkor az kap egy olyan töltést, ami szerencsés esetben a létünk másik oldalairól is tudósíthat.

- Milyen reakciókat szeretne kiváltani a közönségből?

- Úgy vélem, hogy vannak körülöttünk szövegek, képek, amelyeket mindenki újra felépít, értelmez saját maga számára, csak ez sokszor nem is tudatos. 

Én azt passzív befogadói álláspontnak vélem, amikor van egy többé-kevésbé lehatárolt igazság, és a néző azt tudomásul veszi. 

Én nem ezt az élményt szeretném nyújtani, akkor inkább legyen valami provokatív, figyelemfelkeltő, ami feloldja a passzivitást.

- Sajátos képe van a színházról. Mennyire más a Bécsy Tamás Egyetemi Színház, mint bármely más társulat?

- Nem szeretem, amikor a színházat valami ködösen misztikus dolognak képzeljük el. Legalábbis az én véleményem szerint ez nem igaz, különben is, ha ma valamit, amit csak ember csinál, misztikusnak mondunk, annak mentegetőzésillata van, és az eredményt polírozza. 

Itt nincs semmilyen kényszer, a veszprémi Bécsy Tamás Egyetemi Színház olyan hely, ahol ki tudom próbálni magamat, és hibázhatok, ami nem egy utolsó szempont, hiszen soha semmi eredményt nem érek el, ha nem próbálkozom.

- Hallhatunk arról, hogy a közeljövőben milyen előadásra készülnek az egyetemi színházzal?

- Alakulóban van az Élektra című előadásunk, amelynek én vagyok a rendezője. Ez egy asszociatív dolog, van egy szöveg, amit megnézünk, hogy hogyan lehet felhasználni, átalakítani, kifordítani, élettel megtölteni. 

Természetesen vannak ötleteim, amiket felhasználunk, de közben improvizálunk, és ebből alakul ki a végleges darab. Soha nem akarom ráerőszakolni a véleményemet senkire, működjenek a világ képei, amik között amúgy is élünk.