Hagyomány és szenvedély - Lorca utolsó művét mutatta be a Pannon Játékszín

Skandalum: egy asszony nyolc évig tartó gyászba kényszerítette lányait - állna az újságok címoldalán, s a tévécsatornák emberei is egymást taposva vetnék rá magukat a botrányos esetre. Mert a 30-as évek Spanyolországában még természetesnek tartott helyzet ma a nyugati világban nagyon is botrányos lenne. 

Ma, amikor mindent azonnal megkaphatunk, amikor minden azt sugallja, hogy vidd, vedd, jogod van hozzá, jár neked. Ma, amikor még azt sem kell kivárni, hogy összegyűljön a pénzünk valamire, utánunk hajítják hitelre, azonnal. 

Veszélyes véglet ez is, az is. Mert bár autót valóban kaphatunk hitelre és azonnal, boldogságot nem. García Lorca 1936-ban írt tragédiája a másik végletet jeleníti meg, azt, amikor az ember természetes vágyai fölé emelkednek a hagyományok, amikor alapvető emberi igényekről is le kell mondani. 

A dráma Spanyolországban, Kasztíliában játszódik és egy nagyon erős diktatórikus világot mutat be, melyben az emberek bezártsága sok rosszat hoz elő belőlük. Az író mindezt egy női társadalomba helyezi, egy bezártságban élő család mindennapjaiba. 

Történik ugyanis, hogy Bernarda Alba, a gazdag parasztasszony özvegyen marad, és az akkori szokások szerint nyolcéves gyászt rendel el lá- nyainak, akik közül a legidősebb 39 éves, a legfiatalabb 20, és még egyikük sincs férjnél. 

A házasságra esélye csak a legidősebbnek, Angustiasnak van, mivel ő rendelkezik hozománnyal, ám vőlegénye, az egyetlen épkézláb férfi a környéken, egyik húgába szeret bele. 

Féltékenykedés, egymás meghazudtolása, rivalizálás indul el a lányok között, hiszen mindegyikük menekülni szeretne ebből a földi pokolból. És a poklot főleg saját gyötrelmeik jelentik. A tehetetlenség, hogy elveszítik fiatal éveiket, hogy testüknek és lelküknek szerelem nélkül kell élnie.

García Lorca népszerű műve több kérdést feszeget: valójában hol van az igazi, nagybetűs élet? Meddig lehet elmenekülni a gyönyörök és a gyötrelmek elől egy rendezett, hagyományok irányította életbe? Élet-e ez egyáltalán? 

Vagy a szenvedély előbb-utóbb úgyis utat tör magának? A darab ma is nagyon aktuális. Egy átmeneti, kaotikus időszakban élünk, amikor a családi keretek felbomlóban vannak, és új formák még nem jöttek létre. 

Hány nő él saját rossz házasságának börtönében, miközben sokan átesnek a másik végletbe, az önző önmegvalósítás magányába. Hol a határ? Hogy éljem meg nőiségemet? Meddig kell megfelelnem és hol kezdődik az én életem? Ha a helyzet más is, de a kérdések ugyanazok, mint Lorca idejében. 

A darab talán egyik legmegkapóbb és egyik legsúlyosabb jelenete az, amikor Bernarda Alba a legidősebb lánnyal, Angustiasszal beszélget úgy, hogy egymásra egy pillanatig sem néznek. 

A lány bevallja neki, úgy érzi, nem szereti őt a vőlegénye, ám az anya ezt nem akarja meghallani, csak azt hajtogatja, nem baj, hozzámész. A Pannon Várszínház elő-adása játékszíni sorozatának része. A stúdiószínházi körülményeket úgy alakították ki, hogy a nézők is a színpadon foglalnak helyet. 

Díszlet egyáltalán nincs egy eltolható üvegajtón kívül, mely a benti és a kinti világot választja szét. A jelmezek sötétek, jelentéktelenek, tökéletesen kifejezve a szereplők lelkivilágát, kivéve a legkisebb lány, Adela zöld ruháját, melyet egyszer ölt magára, és ami lázadását szimbolizálja (a jelmezek Justin Júlia munkái). 

A tizenkét női karaktert a Pannon Várszínház fiatal színésznői játsszák, nagy lehetőség és nagy feladat ez számukra, és ők tisztességesen helytálltak. 

Egyed Brigitta sajátságos humorát vitte az ál-tala játszott szolgáló szerepébe, ami nagyon jót tett az előadásnak, valamint nagyon hiteles volt Kreschka Ágnes és Stefancsik Annamária játéka. 

Bernarda Alba szerepét a húszesztendős Fekete Boglárka játssza, Angustias Kreschka Ágnes, Magdalena Kiss Barbara, Amélia Szilver Patrícia, Martirio Kovács Ágnes Magdolna, Adela Stefancsik Annamária, Maria Josefa Sági Bernadett, Poncia Egyed Brigitta, Szolgáló Dudi Viktória, asszonyok Geröly Annamária, Telegdi Kamilla és Csontos Boglárka.