Istennel vagy nélküle

Szabó Lőrinc Hazám keresztény Európa című költeményével kezdte Eperjes Károly az előadást, melyen huszadik századi magyar költők istenkereső verseiből válogatott. 

A három részből álló estet a színművész 15 évvel ezelőtt adta elő először, azóta több mint négyszáz alkalommal játszotta. 

Azt mondja, néha négy-öt, néha akár tizenöt év is szükséges ahhoz, hogy egy verset közönség előtt elő tudjon adni, akkor jut el oda, amikor a vers minden egyes sorát magáénak tudja. Isten rajtad végtelen könny, Isten benned végtelen mosoly, ezzel a Weöres Sándor-egysorossal indult az előadás első része, mely a szabad akarat témája köré csoportosult. 

Öntörvényűség és istentörvényűség, e két fogalmat állította szembe egymással Eperjes Károly néhány vers segítségével. 

Az öntörvényű ember egyedül van, mert elszakadt Istentől, éppen ezért ez egy nagyon veszélyes állapot. Az istentörvényű ember nincs egyedül, létének törvé- nye a szeretet, míg az öntörvényű emberé a félelem. 

Jobb félni, mint megijedni, idézte a közmondást Eperjes Károly, majd azt is hozzátette, ez éppen fordítva igaz. Jobb megijedni, mint félni, hiszen ha megijedünk, még össze tudjuk magunkat szedni, de ha félünk, akkor képtelenek vagyunk a szeretetre, és a szeret nélküli lét egyenlő a halállal. 

Az az ember pedig, aki fél, ideológiákba kapaszkodik, mely közül sok azt sugallja, hogy mindent szabad. Pedig ez nem így van, mondta a színművész. Az igazság az, hogy majdnem mindent lehet, de csak a jót szabad. 

Az öntörvényű ember egyéniség, az istentörvényű ember személyiség szeretne lenni. Az egyéniség önmagából indul ki, ideológiát választ, tömeget formál, a személyiség azonban tudatában van annak, hogy van alkotója, közösséget alkot és visszatér teremtőjéhez. 

A megtérésről szólt az est második része. Eperjes Károly hosszan beszélt József Attila Négykézláb másztam című költeményéről, mely a színművész szerint a világirodalom egyik legszebb istenes verse. 

A költemény első két sorát cenzúrázták, ezért nem minden kötetben szerepel, pedig gyönyörű: Az Isten állt a hátam mögött / és én megkerültem érte a világot... ; Négykézláb másztam. Álló istenem / lenézett rám és nem emelt föl engem. / Ez a szabadság adta értenem, / hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.

Eperjes Károly ahhoz hasonlította az istenkeresést, mint amikor egy kisgyerek elindul: a szülei állnak mögötte, és ha nagyot esne, akkor elkapják, de ha csak a fenekére huppan, akkor arra biztatják, álljon fel és menjen tovább.

Az esten közreműködött Négyessy Katalin csellón.