2007.11.12. 03:29
A reneszánsz úriember
Veszprém (vr) - Országos premierként a Jeruzsálemhegyi Baráti Kör tagjai hallhatták először azt a verset, melyet Szilágyi Tibor, a népszerű színművész írt a saját életéről.
A civil szerveződés nemrég Szilágyi Tibor Kossut-díjas, Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészt látta vendégül egy jó hangulatú találkozón. A népszerű színész jó rendezőként mindig tartogat meglepetést a közönségnek. Olyan ajándékot hozott most, amin még a színművész közeli veszprémi barátja, a Perla- ki házaspár is csak ámult. Szilágyi Tibor ugyanis elmond- ta az a verset, melyet két nap alatt írt meg az életéről. Őszintén, nyíltan, lelkét, érzéseit, gondolatait kirakva az emberek elé. A hatás nem maradt el, a levegő megállt, amikor kellemes orgánumával olvasta a sorokat gyermekko- ráról, szülei válásáról, arról, hogyan éltek együtt anyai nagyszüleinél, miközben édesapja a forradalom miatt Kanadába távozott. Szilágyi Tibor önvallomásában részletesen taglalta, gyerekként miként élte át az 1956-os eseményeket, s arról is írt többek között, mielőtt színész lett, milyen nehéz fizikai munkát végzett egy galvánüzemben. Papírra vetette színi pályafutását, nem kihagyva a veszprémi éveket sem, azt, hogy a magyar színjátszás legnagyobbjaival dolgozhatott együtt. Vallott sikereiről, magánéletbeli kisiklásairól, arról, hogyan találta újból meg a családi boldogságot.
A számvetés őszinte, hite- les és megható volt. Szilágyi Tibor azon kevés magyar művészek egyike, aki a 42 éves pályafutása alatt szinte csak jelentős szerepeket formálhatott meg. Mindig a csúcson volt. Azt mondta erről, ő nem lesz álszerény, neki a sors adta, hogy tehetségesnek kellett lennie, s ezt rengeteg munkával, alázattal, tisztelettel viseli is. Ma is szeret dolgozni, élvezi a játék pillanatait, azt, hogy ha felmegy a színpadra, hatni tud az emberekre. A jó hangulatú találkozó végén néhány történettel jelezte, hogy a humor elengedhetetlen eszköz a túlélésre. Nem maradhatott ki a legendás Kántor sorozat sem ebből, amelynek egyik részét Veszprémben és a Bakonyban forgatták a hetvenes években. Aztán elköszönt a jeruzsálemhegyiektől, de otthagyott valamit, ami megmarad örökre a közönségben: egy felejthetetlen emléket. Egy igazi bohém, könnyed egyéniségtől, kiemelkedő művésztől. Aki abból él, hogy mindig emlékezik. Reneszánsz úriemberként.
A számvetés őszinte, hite- les és megható volt. Szilágyi Tibor azon kevés magyar művészek egyike, aki a 42 éves pályafutása alatt szinte csak jelentős szerepeket formálhatott meg. Mindig a csúcson volt. Azt mondta erről, ő nem lesz álszerény, neki a sors adta, hogy tehetségesnek kellett lennie, s ezt rengeteg munkával, alázattal, tisztelettel viseli is. Ma is szeret dolgozni, élvezi a játék pillanatait, azt, hogy ha felmegy a színpadra, hatni tud az emberekre. A jó hangulatú találkozó végén néhány történettel jelezte, hogy a humor elengedhetetlen eszköz a túlélésre. Nem maradhatott ki a legendás Kántor sorozat sem ebből, amelynek egyik részét Veszprémben és a Bakonyban forgatták a hetvenes években. Aztán elköszönt a jeruzsálemhegyiektől, de otthagyott valamit, ami megmarad örökre a közönségben: egy felejthetetlen emléket. Egy igazi bohém, könnyed egyéniségtől, kiemelkedő művésztől. Aki abból él, hogy mindig emlékezik. Reneszánsz úriemberként.
A számvetés őszinte, hite- les és megható volt. Szilágyi Tibor azon kevés magyar művészek egyike, aki a 42 éves pályafutása alatt szinte csak jelentős szerepeket formálhatott meg. Mindig a csúcson volt. Azt mondta erről, ő nem lesz álszerény, neki a sors adta, hogy tehetségesnek kellett lennie, s ezt rengeteg munkával, alázattal, tisztelettel viseli is. Ma is szeret dolgozni, élvezi a játék pillanatait, azt, hogy ha felmegy a színpadra, hatni tud az emberekre. A jó hangulatú találkozó végén néhány történettel jelezte, hogy a humor elengedhetetlen eszköz a túlélésre. Nem maradhatott ki a legendás Kántor sorozat sem ebből, amelynek egyik részét Veszprémben és a Bakonyban forgatták a hetvenes években. Aztán elköszönt a jeruzsálemhegyiektől, de otthagyott valamit, ami megmarad örökre a közönségben: egy felejthetetlen emléket. Egy igazi bohém, könnyed egyéniségtől, kiemelkedő művésztől. Aki abból él, hogy mindig emlékezik. Reneszánsz úriemberként.