Ki nevet a végén Egyiptomban?

Ezzel elszigetelheti Mubarak még megmaradt híveit.
Egyiptom elnöki rendszerű köztársaság, ebből következően az államfőnek széles körű hatalma van.
 
Egyiptom elindult azon az úton, amelynek végén egy iszlám állam áll - mutatott rá a Süddeutsche Zeitung. Hamarosan a Muzulmán Testvériség emberei foglalják el a legnépesebb arab állam befolyásos közéleti posztjait. A tavalyi forradalom győztesei, akik a felkelés kitörésekor nem sokat kockáztattak, viszont az urnáknál taroltak, 84 éve követelik az iszlám erkölcs elismerését és a saría, az iszlám törvénykezés bevezetését mint a társadalom alapját. Egyiptom, ahol legalább tíz százalék kopt keresztény, továbbá jelentős szekuláris kisebbség él, olyan kísérletbe vág bele, amely kihatással lesz az egész térségre, és hátszelet biztosít a többi iszlamista mozgalomnak - akár a Gázai övezetben, akár Szíriában vagy Líbiában.
 
Arról, hogyan fog kinézni a Muzulmán Testvériség állama, mélyen hallgatnak a vezető testvérek. A reformokra vonatkozó nyilvános ígéreteik inkább álcázási taktikára, semmint a mozgalom elveinek programszerű megújítására utalnak. Az elveket még 1928-ban, a királyság idején rögzítette Haszan al-Banna, a mozgalom alapítója, hitet téve egy "iszlám komponensű polgári állam" mellett. Ez a hitvallás azonban - bírálói szerint - semmit sem ér mindaddig, amíg nem bizonyosodik be, hogy az iszlamisták tiszteletben tartják a keresztények és az ellenzék jogait, és nem nyúlnak a szekuláris állam intézményeihez. A muzulmán testvérek szavahihetőségét ezeken lehet majd lemérni.
 

Előjelek már akadnak. A Mubarakot megdöntő felkelés után kiderült az iszlamistákról, hogy nincs összhang nyilatkozataik és tetteik között. Azt állították, hogy nem tartanak igényt sem erős parlamenti frakcióra, sem saját soraikból kikerült államfőre. Ma mind a kettővel rendelkeznek - még ha az alkotmánybíróság feloszlatta is a parlamentet. A kormányalakításnál szintúgy minden hatalmat magukhoz akarnak ragadni. Eredetileg arról volt szó, hogy az elnök által kinevezendő kormányfő párton kívüli technokrata legyen, a miniszterek többsége pedig ne a testvériség soraiból kerüljön ki. Ma viszont egy ízig-vérig iszlamista kormányfőjelölt neve forog közszájon: Hajrat as-Sater éveken át a testvériség "beton-frakciójában" politizált.
 
A gazdag üzletember Sater jóval nagyobb befolyással bír a testvériségen belül, mint a mérsékeltnek számító Murszi, aki csak amolyan pótmegoldásként lett elnökjelölt, miután a bíróság (büntetett előéletére hivatkozva) kizárta az indulók közül Satert. Amennyiben az utóbbi miniszterelnök lesz, úgy az iszlamisták túljártak a bíróság eszén, amely mindenáron távol akarta tartani a hatalomtól Satert. Murszinak abból az ígéretéből sem lett semmi, amely szerint helyetteseivé egy nőt és egy keresztényt fog kinevezni.
 
A Mubarak bukása után megalakult Legfelsőbb Katonai Tanács 19 tagja nem hivatalosan beletörődni látszik abba, hogy Egyiptom iszlamizálását jelenleg nem lehet feltartóztatni. A tábornokok és tengernagyok nyilvánvalóan abban bíznak, hogy folyamatos puccsfenyegetéssel tudják majd sakkban tartani a fundamentalistákat. Kérdés, hogy ez a számítás beválik-e. A Muzulmán Testvériségnek nincsenek páncélosai, viszont hatalmas tömegeket képes az utcára szólítani. A tavalyi forradalom "bölcsője", a kairói Tahrír tér az iszlamisták kezében van.
 
Tiltakozók tíz- vagy százezreivel szemben a tábornokok éppen olyan tehetetlenek lesznek, mint annak idején Mubarak. Az egyiptomi hadsereg sorkatonákból áll; szinte minden családban akad egyenruhát viselő fiú, testvér, unokatestvér. Ezek pedig aligha nyitnának tüzet a népre.
 

Mit követel az elégedetlen tömeg?

Murszira nagyobb kihívások várnak, mint csupán az államapparátus megtisztítása Mubarak embereitől. A tömegek még emlékeznek a Muzulmán Testvérek választási ígéreteire, s tőlük várják a megoldást tengernyi problémájukra: munkahely, lakás, iskoláztatás. Egyiptom gazdasági talpra állítása - ez lesz a kormányzás igazi próbaköve.