2007.07.18. 02:29
Aranyéremért jött
Veszprém - Bár a csarnokot nyitó ajtó kódját még nem jegyezte meg, s a várost sem térképezte fel, azért egyre inkább otthon érzi magát. Az első edzés után is azt mond- ta, igen, ez az, amire vágyott. Az MKB új játékosa, Ilyés Ferenc a húszas számú mezt viseli majd.
A hétfői sajtótájékoztatón Magyarády Péter, az MKB operatív gazdasági elnöke azt mondta, az exszegedi nagyon jó igazolás minden szempontból - emberileg és sportolóként is. Az elnök szerint Ilyés Ferenc igazi jó gyerek , tiszta tekintetű férfi.
A hétfő délutáni edzés után találkoztunk, először az öltözőfolyosó előterében ültünk le, aztán kérésére in- kább a szabad levegőn beszélgettünk.
- Hét évet töltöttem Szegeden, és már más impulzusokat kerestem - kezdte a 26 éves magyar válogatott játékos. - A télen meghúztam egy vonalat, eldöntöttem, a karrierem érdekében mindenképpen vál- tok. Az elhatározásom nem gátolt abban, hogy a végsőkig harcoltam a Szegedért, s úgy érzem, mindent megtettem a sikeréért. Az MKB Veszprém KC két- éves, 2009. június 30-ig szóló ajánlatát végül örömmel fo- gadtam el, és amikor Szegeden bajnoki címet szereztünk, egy percre sem fordult meg a fejemben, hogy rosszul döntöttem.
A székelyudvarhelyi születésű és kettős - román-magyar - állampolgárságú kézilabdás hét éve szerencsét próbálni jött Magyarországra. Azóta persze nagyot fordult a világ: már nem ő keresett magának csapatot, hanem őt hívták a királynék városába.
- Jól fogadtak a fiúk, akik közül többeket a válogatottból már ismertem. Segítőkészek, ami nagyon megkönnyíti a beilleszkedést. A várost még nem sikerült alaposabban feltérképeznem, de hamarosan erre is sort kerítek. Sőt, akadnak még más hiányosságaim is, hiszen a csarnokot nyitó ajtó kódját sem jegyeztem még meg - magyarázta.
A rövid barna hajú, zöld szemű fiatalember sportos családban nevelkedett, édesanyja kézilabdázott, édesapja futballozott, testvére, Annamária pedig az ősztől a Ferencvárosban kézizik.
A kiváló játékos azt is kifejtette, számára a válogatottság nagyon sokat jelent, főleg azok után, hogy Romániá- ban sokszor hallotta, hogy hazátlan.
- Akkor értettem meg igazán, mit jelent a nemzeti csapat tagja lenni, amikor nemrégiben a főleg magyarok lakta Székelyudvarhelyen játszottunk felkészülési mérkőzést Románia ellen. Több ezer néző teli torokból ordította, hogy ria, ria, Hungária. A csapattársam, Marian Cozma például még ma sem érti, hogy Romániában, saját hazájában, hogyan játszhattak idegenként.
A szegedi tudományegyetemen tanítóként végzett bal átlövő megjegyezte, nem szokott hosszabb távon előre gondolkodni, egyelőre számára az a legfontosabb, hogy Veszprémben bizonyítson. A pletykák szerint a spanyol Barcelonába és más német elitalakulatokhoz is hívták, de azt nem árul- ta el, hogy a hírek igazak-e. Annyit mondott, nem ez a lényeg, hanem inkább az, hogy most Veszprémben játszhat.