Hírek

2017.07.26. 17:45

Védelemre szorul az óvóhely - A múlt titkaira bukkantunk a veszprémi vasútállomás bunkerének vasajtaja mögött

VESZPRÉM - Égbe nyúló antenna és két "combos" vasajtó. Mindössze ezek jelzik, hogy valami van alatta, mögöttük. A veszprémi vasútállomás bunkerében jártunk.

Zatkalik András

A vasútra igyekvők többségének figyelmét elkerüli az állomás előtti dombba telepített kis erőd, pedig számos érdekességet rejt. Miután valamennyi engedély birtokában voltunk, magunk is meggyőződhettünk erről. Fölkészült vezetőnk, Erdősi Ferenc állomásfőnök szerint valamikor a Horthy-rendszerben kezdődhetett a vasútállomások mint stratégiai pontok polgár- és honvédelmi szempontú átépítése.

A cél az volt, hogy támadás esetén is lehessen biztonsággal irányítani a szerelvényeket. A funkció egészen a '80-as évekig megmaradt, aztán már gyakorlatokra sem kellett a számos helyiségből álló létesítmény.

Az állomás előtti dombba telepített kis erőd elkerüli az állomásra igyekvők figyelmét, pedig számos érdekességet rejt.
Szűken fért rá egy képre a teljes objektum

A kulcs könnyen fordul az öreg lakatban, a többszörösen szigetelt ajtó olajozottan nyílik. Odabenn nyirkos hűvös. A lámpák fényében aztán kirajzolódik a régmúlt irányítóközpontja (a megnevezésekkel bajban vagyunk, de erről később). Logikus tervezésű helyiségek sora nyílik jobbról-balról. A legbiztonságosabb pont egy tojáshéj-szerkezetű terem.

Ez bírhatja ki adott esetben a legnagyobb nyomást, például bombatámadás során. Az egyes helyiségeket újabb vasajtók szakaszolják, melyeken ott van az otthon megszokottól jócskán eltérő üvegvastagságú "kukucska". Mindegyiket összekötik az épségben megmaradt telefonvonalak, az adott kor színvonalának megfelelő biztonsági rendszerek. Ilyen a belső szellőzés.

Nem torony, vészkijárat

Ennek vastag csövei juttatták el a szovjet gyártmányú (vózduh = levegő) szűrőkön át belső keringéssel (vagy "föntről" szívott) tisztított levegőt. Ma is működik elektromosan és kézi tekeréssel is. Kicsit zajos, izomerőt igénylő, de pár másodperc elteltével úgy fúj, mint egy luxusautó légkondija. A földön fékezősaruk, elektromos kapcsolószekrények, s rengeteg papír. Néhány szakszervezeti igazolvány olvasható nevekkel, dátumokkal. Vajon él-e még tulajdonosuk?

Erdősi Ferenc állomásfőnök kézzel frissíti a levegőt

Egy meghívó (rajta a MÁV emblémájával, a viadukt sziluettjével, ötágú csillaggal stb.) közös gyakorlatra invitálja a szakembereket. A dátum 1988. május 20. A visszaemlékezők szerint meg is tartották. Az időseb generáció tagjai még jól emlékezhetnek rá: voltak effélék, s akkor nagy volt a sürgés-forgás az állomáson, s jaj annak, aki fényképezőgépet mert elővenni.

Az egyik asztalon a villamos korszakot megelőző bakterlámpa színes üvegekkel, ép petróleumlámpák ép cilinderekkel, hatástalanított, gyermektenyérnyi robbantók, melyek erős zajjal jelezték a masinisztának, ha veszélybe került az út valamely szakasza.

A kivitelezők gondoltak a higiéniára is, s olyan vizesblokkot telepítettek a föld alá, amelyben a WC-lefolyók is szakaszolhatók (tehát visszafelé nem jöhet mérgező gáz vagy folyadék). A fűtés már őseink korát idézi: szenesládában áll a tojásbrikett, hogy etesse a kályhát. A füstelvezetés megoldott: csak kifelé szállhatott az égéstermék. A tűzvédelemről a ma már szinte ismeretlen spanyolfal gondoskodik.

Balról a füstelvezetés nyílása, középen a vészkijárat belső ajtaja

A bent dolgozók kényelmét legfeljebb a klasszikus vasútállomási fapadok, asztalok szolgálták, no meg egy ottfelejtett sakkfigura. A falakra helyezett táblák javarészt üresek, de láttunk olyat is, amely részletes térképként szolgált. Jócskán találtunk papírokat, igazolványokat, egykor titkosnak minősített iratokat is egy nagyobb szekrényben. Erdősi Ferenc szerint akár érdeklődhetne is felőlük a levéltár. A pártrendszer relikviái (május 1-jei plakát, a Szovjetunió térképe) éppúgy fellelhetők, mint a légvédelem, a polgári védelem, a vasút dokumentumai.

Megnézzük még a második bejáratot is, s vetünk egy pillantást a vészkijáratra, mely utcai ruhában nem ajánlott senkinek. Ismét a napfényre érve a következőket összegezzük: alapos munkát végeztek Trianont elbukó, ám szellemi erejükkel fölemelkedni képes mérnökeink, munkásaink; öröm, hogy a vandálok elkerülték az objektumot; jó, hogy most nincs szükség rá.

Az állomásfőnök szeretné elérni, hogy valamikor - egy alapos felújítást követően - akár a nagyközönség is megismerje, miképp működött Veszprémben egy védelmi pont. És itt kell visszatérnünk a bevezetőben is említett funkcióra. Bizony nem az utazóközönséget vagy a lakosságot hivatott szolgálni a "bunker", hanem a zavartalan vasúti közlekedést háborús körülmények közepette. Az emberélet ára itt (is) tükröződik-tükröződött. A háború számok és képletek halmaza, ahol az emberélet "csak" egy eleme a sok összetevőnek.

A polgárvédelem mára más szerepet kapott, de a történelmet ismerve nem árt a meglévő eszköztárat legalább szinten tartani, ha nem magunk, akkor a jövő nemzedék számára.

KÜLÖNLEGES KINCS

Nemcsak technikatörténeti érdekesség, de muzeális „kincs” az a Csonka-féle motor, mely egy generátorral kiegészítve termelte az elektromos áramot. Minden darabja eredeti, s egy ügyes restaurátor akár néhány hét alatt üzembe tudja állítani.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!