Vajon a kormány irányíthatja a sajtót?

A kormány mennyiben játszhat valamilyen elvi irányító szerepet a sajtó életében? Mindez elég homályos. Balogh Ödön írása 25 évvel ezelőtt ezt a témát boncolgatta.

„Homályban maradt a múlt hét közepén tartott tévévita után is, noha a pártok és a sajtó képviselői jócskán nekiveselkedtek a Hírháttér által felkínált vitában. A hatalomnak kell-e tartania manapság az újság, a sajtónyilvánosság kontrolljától? Mennyiben közvéleményt formáló erő a sajtó? S itt a megyei lapok hárommillió 187 ezer példánya meg a Népszabadság egymillió fölötti példányszáma mindenképpen nagy közvélemény-formálónak bizonyul, hangoztatta a szociálpszichológus. (Nem véletlen a megyei lapokért folytatott ádáz csata az elmúlt hónapban.) Az egyik hozzászóló kijelentette, hogy az újságírók féléves szabadságharcot vívtak a független sajtóért. Ha független sajtóról beszélünk, kulcskérdés az újságíró személyisége. A vitában elhangzott, hogy a jó képességhez emberi tisztesség, igazságérzet, objektivitás, humánus „elfogadottság” kívánatos. És itt van a nagy kérdőjel, melyet a vitában megkerültek: az, hogy az újságíró emberi állásfoglalása hiányozhat-e az írásból? Avagy pusztán valamiféle „névtelen jegyzőként” írja jelenkori krónikáját? Mert – véleményem szerint – az újságíró nem lehet „pártatlan” az emberek iránt, a jó iránt, a társadalom haladása iránt! Na de, ha egy-egy kérdésben állást foglal, akkor az valamelyik pártnak a törekvésével mindenképpen találkozik. A független sajtót úgy képzelem el, hogy a lap független, de az újságíró rokonszenvezhet bizonyos pártokkal! Ez neki személyiségjoga! Érzelem nélkül nincs hatásos újságírás. És az érzelem pártos: legfőképp emberpárti.Ki a jó újságíró? Az engedelmes-e, az egyetértő, avagy a konok, az ellenkező típus? A lényeg az, hogy ügyet, életet, programot kell pártfogolni, nem pedig kormányt, illetve pártot.