Hírek

2015.08.29. 13:10

Szabad idomítás a szeretet nyelvén

SALFÖLD - Nincs különösebb titka annak, ha egy állat engedelmeskedik az embernek. Legyen köztük bizalom, tisztelet a másik iránt és mélyről jövő, őszinte szeretet - így vall hivatásáról, szenvedélyéről Hamza Viktória, aki úgynevezett szabadi idomításra esküszik állat és gazda együttműködésében. A Salföldi majorban lélegzetelállító, meghitt hangulatú bemutatóit sokan könnyes szemmel fogadják.

Kovács Erika

Azt gondoltuk, hogy majd egy férfiakat megszégyenítő fellépésű lánnyal találkozunk a majorban, ami ezúttal is maga volt a meghittség, itt ember és állat találkozhat egymással természetes, magával ragadó környezetben. Úgy véltük, mégis csak kell ahhoz sok-sok erő, amikor egy nő páratlan, egyedi módon képes bánni a lovakkal, azt mondják rá, érti a nyelvüket. Tévedtünk. Ugyanis egy törékeny, nagyon kedves arcú és hangú, rendkívül szerény fiatal lány jön felénk egy border collie kutyával, akit egyszerű madzagon tart csupán, mert - mondja Viktória - nem mindenki szereti, ha odamegy hozzá, és nem húzza-vonja az állatot, aki fiatal létére mindenben engedelmeskedik gazdájának, fegyelmezetten lépked mellette.

Fantasztikus érzés  Szirén, a hétéves haflingi kanca, Babszi, a tízesztendős welsh póni és Jaffa, a hétéves shetlandi póni közelében lenni

A fiatal lány már jelenlétével maga volt a megtestesült nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a hozzá hasonló emberre szokták azt mondani, hogy csak úgy árasztja magából a pozitív energiát, illetve kisugárzást. Az állat iránti szeretet, tisztelet vagy megvan az emberben, vagy nincs szögezi le Viktória, miközben féltőn néz körbe lovai között. Komáromból ebbe a majorba a bemutatókra hármat hozott el a hatból, mert az itteniek már annyi idősek, hogy alkalmasak ezekre a bemutatókra. Aztán nagyon kedvesen, türelmesen, végtelen nyugalommal szólítja őket, és a lovak lassan odajönnek hozzánk, békésen szaglásznak, szemügyre vesznek minket, aztán maradnak is, ami Viktória szerint jele annak, hogy megbíznak bennünk, mert azt érzik rajtunk, hogy ezt megtehetik. Fantasztikus érzés Szirén, a hétéves haflingi kanca, Babszi, a tízesztendős welsh póni és Jaffa, a hétéves shetlandi póni közelében lenni!

- Úgy adódott, hogy sokat utaztunk egy távoli fellépés miatt, most a lovak örülnek, hogy legelhetnek - tudatja a lány. Szerencsére lovai jól tűrik az utazást, a szállítóba is gond nélkül bemennek, mert ők édesapjával együtt, aki mindenben segíti lányát, bizony kivárják türelemmel, amíg ezek az állatok belépnek oda. Útközben többször megállnak, és édesapja nagy figyelemmel vezeti az autót az úton, ami nagyon fontos a lovaknak ilyenkor.

Aztán mesél arról, hogy komáromi lévén gyermekkorában olyan családban nőt fel, ahol mindig is tisztelték az élő környezetet, gazdálkodtak, háztájiban dolgoztak, állatok között éltek. Aztán Viktória egy napon azt vette észre, nagyon jól érzi magát az állatok között, akik őszinték, becsülik a szeretetet és egészen másfajta értékek iránt fogékonyak, mint az ember. Felidézi, hogy Rami, az első ló, egy magyar félvér kanca tulajdonképpen véletlenül került hozzájuk 2002-ben, amikor édesapja engedte, hogy felüljön rá, úgy szőrén, de
előtte át kellett ölelnie az állat nyakát. Ekkor, ettől az érzéstől megpecsételődött a sorsom a lovak iránt, tudtam, hogy egész életemben velük szeretnék foglalkozni idézi a múltat Viktória.

A lánynak és családjának lovasiskolára sosem volt anyagi lehetősége, ezért önmagától, ahogy fogalmaz, autodidakta módon foglalkozott a lovakkal. Úgy fogalmaz, hogy legtöbbször ló és lovas esetében vagy az ember találja meg a lovat, vagy fordítva, de náluk ez egy időben, egy mozdulatra történt, ami nagy ritkaságnak számít. Ez a kapcsolat szavakban el nem mondható élményt ad! állítja. Viktóriának az első bemutatója 2008-ban volt Komáromban, ahol nagy sikert aratott Babszival. A szabad idomítás aztán 2009-ben nyűgözte le, amikor a világszerte ismert idomár, Jean Francois Pignan olyan kapcsolatban volt extrém körülmények között a budapesti arénában a lovaival, amire Viktória azt mondta, ilyen nincs is! A szabad idomítás szerint például az ember nem zaboskannával csalogatja lovait, hanem nevükön szólítja és hívja őket, akik fekszenek, becsukják a szemüket, ha gazdájuk ezt kéri tőlük nagy szeretettel, türelemmel. A ló az ember tükörképe, legkisebb rezdülését, hangulatváltozását is megérzi, érzékeli örömét és fájdalmát. Érzéseket, hangokat, élményeket köt az emberhez, kényszerítés, mindenféle eszköz, félelem nélküli emlékeket, ez a titka a szabad idomításnak, amikor az állat is érzi, érezheti a harmóniát, saját szabadságát simogatja meg Babszi gyönyörű fejét Viktória. Ezért képesek ezek az állatok mindössze egyetlen kötőfékkel és kötéllel békésen viselkedni bemutatón is, mert bíznak az emberben ülünk le együtt a lovak közé, majd megtudjuk azt is, amikor Viktória foglalkozik velük, akkor a köztük levő összhang mellett a ló természetes adottságaira, viselkedésére alapozva bánik velük, és soha nem kéri őket természetükkel ellentétes mozgásra.

- Bizony, ha jobban odafigyelnénk a lovakra, sokat tanulhatnánk tőlük, ami előnyösen alakíthatná az ember természetét, viselkedését, és ezzel valójában a világot is jobbá tehetnénk, nem igaz? - kérdi jó kedélyűen Viktória.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!