Hírek

2015.05.14. 16:47

Soha nem heverik ki a tragédiát, pedig fiuk túlélte a balesetet, ám három barátja meghalt

- Karambolozott és meghalt Dávid! – sikított a telefonba Beatrix, a 19 éves lányunk május 10-én, vasárnap hajnali három óra körül.

Kovács Erika

- Nem tudjuk, hogyan értünk el nagyteveli otthonunkból a 25 kilométerre levő nemesszalóki kanyarig, ahol mentők, rendőrségi meg tűzoltó autók villogó fényeinél megláttuk 20 éves fiúnk autójának roncsait. Nemsokára megtudtuk, Dávid él, de három gyerek, a barátai meghaltak, azóta mi élő halottak vagyunk – mondják könnyezve a megtört szülők, Spacsek Béla és felesége, Valéria.

– Találkozzunk inkább egy kávézóban, mert Dávid nagyon rossz állapotban van, csak ül a szobájában és bámul maga elé, nem eszik, aludni sem tud – mondják a szülők, akikkel korábban abban állapodtam meg, hogy náluk, nagyteveli otthonukban beszélünk a borzalmas tragédiáról, ami öt falubeli fiatallal történt az elmúlt hétvégén. Az ő fiúk vezette az autót, ami kisodródott, fának ütközött, majd darabokra szakadt, és a balesetben három fiatal meghalt. A pápai találkozóra teljesen összetört szülők érkeznek, a szemük könnyes, míg beszélgetünk, úgy tűnik, az anya még mindig sokkos állapotban van. – Amint odaértünk a helyszínre, kitéptük az autónk ajtaját.

Spacsek Béla és felesége, Valéria egymást támogatja. Az ő fiuk vezette azt az autót, ami vasárnap hajnalban kisodródott, fának ütközött, majd darabokra szakadt, és a balesetben három fiatal meghalt. Egy szülő vajon mit tehet ilyenkor, örökre tagadja meg, vagy oldozza fel gyerekét, saját vérét, bármi is történt? (Fotó: rendőrség, Kovács Erika)

– Eszeveszetten, autóroncsdarabok, alkatrészek között rohantunk a balesethez, ahol a rendőrök mondták, három fiatal meghalt, azok, akik hátul ültek, mindannyian. Ezeket a szavakat azóta sem vagyunk képesek felfogni, emberi ésszel ezt nem is lehet megtenni, hiszen valamennyien Dávid barátai voltak, akiket régóta ismertünk és szerettünk nagyon. Közben megláttuk Dávidot egy rendőrautóban, és szavakkal ki nem fejezhető érzések zuhantak ránk: megkönnyebbülés és ugyanakkor szívbe markoló, iszonyú fájdalom egyszerre, a fiunk él, de három gyerek meghalt, ezt nem lehet elviselni, vége van az életünknek, végünk van örökre, csak erre tudtunk gondolni! Láttuk azt is, ahogy a 19 éves Beatrix, a lányunk, aki barátjával együtt ment Dávidék után egy külön autóban, jajveszékelve ott zokog az úton – idézi fel halkan, sírva a borzalmakat Béla és Valéria. – Aztán a mentés fényeinél a sötétségben álltunk és néztünk magunk elé zokogva, nem tudtuk felfogni, ami történt – folytatják.

Valéria közben visszament az autójukhoz, ahol harmadik gyermekük, a 11 esztendős Anasztázia ült, mert a hajnali telefonhívás után a szülők sírására, őrjöngésére felébredt, és ő is velük tartott, de nem engedték kiszállni a járműből.

– Úgy éreztem, azonnal meghalok, nem kaptam levegőt, hányingerem lett, azt gondoltam, borzalmas álom az egész, amiből van felébredés, ez a szörnyűség nem történhetett meg. Sokkos állapotban ültem az autóban a kislányom mellett, aki rémülten, sírva azt ismételgette, anya, mi történt? – zokog Valéria. Az apa felidézi, Dávidot még a helyszínen megszondáztatták, kiderült, nem ivott alkoholt, és nemsokára átültették a mentőautóba, ahol megvizsgálták, majd elindultak vele a pápai kórházba. Ott is megszondázták, aztán drogtesztet is végeztek nála, mindezt több alkalommal, és továbbra is mindent rendben találtak nála az orvosok.

Aztán reggel hét óra körül átvitték a fiút a rendőrségre, ahová ugyancsak utánamentek a szülők.

– Ami itt fogadott, nem kívánjuk senkinek, a halálsoron éreztük magunkat minden tekintetben – nézett maga elé az apa, majd elmondta, hogy ott várakozott a többi szülő, hozzátartozó is, akik néhány órával korábban elvesztették gyermeküket. – Nem bántottak minket, együtt sírtunk valamennyien. Semmihez sem fogható, fájdalmas érzés az, amikor az ember egy másik szülőn érzi, látja a gyász mérhetetlen fájdalmát, az pedig ugyancsak elviselhetetlen, hogy a volánnál a mi gyermekünk ült – temeti kezébe arcát sírva Valéria, hozzátéve, itt érezte először azt, hogy ők élő halottak a vasárnap hajnali tragédia óta. A rendőrségről Dáviddal együtt késő délelőtt hazamehettek.

A megtört édesanya, Valéria (Fotó: Kovács Erika)

A szülők elmondják, fiuk a történtek óta a szobájában ül és bámul maga elé. Még nem nézett a szülei szemébe. A baleset másnapján kiment a helyszínre, zokogva állt a vetésben, ahová a jármű becsapódott. Dávid annyit mondott, hogy egyszer csak megcsúszott az autója, elkezdett pattogni az úton és irányíthatatlanná vált. Aztán már csak az van előtte, hogy mellette ülő barátján akart segíteni, aki súlyosan megsérült, majd hirtelen mentősök vették kezelésbe azt a fiút. Ettől kezdve Dávid semmire nem emlékszik, mert az orvosok szerint sokkos állapotba került.

A szülők említik, volt biztosítás a fiuk autóján, de valószínűleg Dávid nem fizette be az esedékes összeget. Hogy menekült-e a rendőrautó elől, és hogy kérték-e a többiek a lassabb haladásra, ahogy ez megjelent a médiában, a szülők nem tudták meg tőle. Lányuk, Beatrix annyit mondott a szülőknek, hogy a rendőrségi autó valóban ment Dávidék után, de részleteket ő sem tudott felidézni, mert ő és a kisebbik lányuk is nagyon rossz állapotban van a baleset óta. A szülők pszichológus segítségét kérik mindannyiuknak, mert egyedül valószínűleg nem lesznek képesek feldolgozni a történteket, és attól tartanak, talán még segítséggel sem tudják majd. Azt viszont cáfolták, amiről az egyik bulvárlap írt, miszerint Dávid önkezűleg véget akart volna vetni életének.

Dávidról szülei elmondják, nagyon ragaszkodó, jószívű, életre való gyerek, de nem volt meggondolatlan, három éve volt jogosítványa és jól, megfontoltan vezetett, ezt tapasztalta a családja, és ugyanezt a barátai is elmondták róla többször. Képes volt arra is, hogy a többieket elvigye valahová, ha erre kérték, ő meg órákon át a kocsiban várt rájuk. Most lett volna a hegesztő szakmunkásvizsgálja a pápai Acsády iskolában, amire halasztást kérnek. – Ha egyszer majd egyáltalán képes lesz rá – jegyi meg az anya.

– Mind a három fiút úgy szerettük, mintha a sajátunk lett volna, és nincsenek szavak arra, mennyire együtt érzünk családjukkal, hozzátartozóikkal – néznek maguk elé az összetört szülők. – Az életünk kettétört, a meghalt gyerekek arcát látjuk magunk előtt mindig, és sajátjaink kétségbeesett tekintetét, akik velünk együtt örökre szörnyű lelki terhet cipelnek – kapaszkodnak egymásba.

– Valósággal egy másik létbe, egy másik dimenzióba kerültünk a vasárnap hajnali tragédia óta – jegyzi meg az apa, és önmagától kérdi, mit tegyenek most...

Egy szülő vajon mit tehet ilyenkor, örökre tagadja meg, vagy oldozza fel gyermekét, saját vérét, bármi is történt? Aki azonnal pálcát tör, valószínűleg nem gondol arra, hogy bármikor, bármelyikünkre lecsaphat a kegyetlen sors.

Hogyan élik majd tovább életüket az ötszáz lakosú faluban, még nem tudják. Mert a sokkból, a gyászból később akár düh, harag is lehet körülöttük. Azt az üzenetet kapták, ne menjenek el a temetésre. Pedig ott szerettek volna lenni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!