Segítjük a menekülni kényszerülőket és mindenki viszi tovább a történelmet

A bárka lakói kezdhettek új életet a Földön. Mintha mi, aki most lakjuk a bolygót, mindannyian egy kicsit örmények lennénk. A napokban volt az örmény népirtás 102. évfordulója, melynek kapcsán két örmény gyökerű, illetve örmény származású honfitársunk véleményét kérdeztük. Gopcsa Katalin, az Örmény Kultúráért Alapítvány elnöke, Akopyan Nikogosz a Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat vezetője.

Megható és gyönyörű Veszprémben, a Megyeház téren 1997-ben felállított Ararát szobor; márványból faragva, domborművekkel maga hegycsúcs, és rajta egy szép hajó üresen. A sztereotípia szerint legyen művész, kereskedő vagy vendéglős, az örmény tehetséges, szorgalmas nép. Nem messze az Araráttól, a Kossuth utca tetején még egy örmény alkotás, egy szabad ég alá állított, kaukázusi tufából faragott sztélé. Folytatva Gopcsa Katalin megfogalmazását: - Ez a gyönyörű, drámai erejű, főoldalán kereszt- motívumot stiláris indákkal, fonatot képző, mustrát alkotó keresztezéssel, szőlővel, virágornamentikával, antropomorf és angyalábrázolással díszített oszlop feliratával a százéves genocídiumnak állít emléket. A XI. századra visszavezethető úgynevezett kereszteskövek a keresztény örménységet szimbolizálják, egyben életfa szobrok, amelyek összekötik az eget és a földet, de síremlékek, fogadalmi tárgyak is. A veszprémi kereszteskő, az úgynevezett khacskar a XX. század első, 1915-ben megvalósított népirtásának emléke. Első, mert a keresztény örmények elleni hadjárat a legkülönbözőbb formákban ma is folyik, sem a tény nemzetközi elismerése, sem az ezért felelősök megbüntetése nem történt meg. Aleppóban az élet ma is egyre kilátástalanabb. (Werfel: A Musza Dagh negyven napja). Tény, hogy ma kétszer annyi (7,5 millió) örmény él a határokon kívül, mint Örményországban.

Gopcsa Katalin a Kossuth utca tetején ,a szabad ég alá állított, kaukázusi tufából faragott sztélénél Fotó: Hauzler László

Akik megmenekültek, több hullámban hagyták el az anyaországot, így került a diszpórába, például Erdélybe több település örmény lakossága, Erdélyből pedig Magyarországra, mint a művészettörténész Katalin családja. Bár egy-egy anyaországba való visszatelepülésről is hallani, a kényszerű szétrajzás napjainkban is folyamatos. A Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat vezetője, egyben az Országos Örmény Önkormányzat helyettes vezetője, Akopyan Nikogosz Dvin városából (Örményország egykori fővárosa) érkezett egyedül, 25 évesen, 1989-ben.

- Nem terveztem, hogy Magyarországon telepszem le, Amerikába akartam menni, de segítettek az itteni honfitársak, és jó magyar barátaim, megtaláltam a helyem. Ez jellemző ránk, örményekre, nagyon erős az összetartás, segítjük azokat, akik menekülni kényszerülnek, és mindenki viszi tovább a történelmet.

Nikogosz nem csak apai ágon örmény két felnőtt fia, Alex és Dávid után most a legkisebbnek, a tizenegy hónapos Memiának (aki egy örmény király után kapta a nevét) örül, és büszkén mondja, hogy a kicsi örményként először a budapesti kereszteskőnél tartott koszorúzáson jelent meg. Kérdezem, hogy mit tehet külföldön egy örmény a nemzetéért? Gopcsa Katalinnal együtt ő is azt vallja, hogy az identitást a kultúra révén lehet megőrizni, az iskolákkal, a rendszeresen megjelenő újságokkal, a saját színházzal, az ébren tartott szervezetekkel. Ennek jegyében jött létre Magyarországon először Veszprémben (1994-ben) az örmény nemzetiségi önkormányzat. Örményországban készült két éve a Kossuth utcában felállított kereszteskő. Hasonlót állítunk az erdélyi Gyergyószentmiklósban és négy hazai városban. Ugyanakkor a kultúra ápolása önmagában nem elég. Ebben a megvadult világban az örmény genocídium tényét 46 ország már elismerte - Németország is -, Magyarország még nem, pedig nálunk is komoly szerepet játszottak honfitársai. Ezen kívül az örménység legnagyobb feladata elismertetni a jelenleg Azerbajdzsánnak már nem részét képező örmény terület, Karabah függetlenségét. Nikogosz azt mondja, az örmény nem volt összeférhetetlen nép, az erőszakos határoknak a több száz éves történelem mond ellent. Ezért puskaporos hordó a Kaukázus, de ki fogadná el azt, hogy tízezrével öljék meg a népét, csak azért mert keresztény, mert örmény, és mert ott szeretne élni, ahol elődei is éltek?

Április 24-én, a veszprémi kereszteskőnél emlékezett, és koszorút helyezett el az áldozatok emlékére a Veszprémi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat.