Saját versén tanul a költő

A Sziveri János Intézet Íróportrék című beszélgetéssorozatának vendégét Szávai Dorottya irodalomtörténész, kritikus kérdezte első irodalmi élményeiről és útjáról, mely a költői pályához vezetett. - Hároméves korára mindenkinek van már legalább egy-két verse, kamaszkorban aztán az igazán kiemelkedő költőknél - mint például Weöres - már megjelenhetnek a komoly, tartalmas versek. Nálam persze ez nem így történt - mondta el Kemény István, s kiemelte: költőként érezni kell, amikor a készülő vers egyszer csak valóban kész, s megfelel annak, amivé az eredetileg válni akart.

Kemény a tehetség támogatásának ügyét - alkotói munkássága mellett - mindig is kiemelt feladatának érezte, s ennek megfelelően segítette számos fiatal költő pályáját.

Kemény István költővel Szávai Dorottya irodalomtörténész, kritikus beszélgetett az est folyamán
Fotó: Leitner Vera

- Bizonyos fokig tanítható, tanulható a költészet. Akárcsak a foci, hiszen itt is megvannak a tipikus elemek, melyeket gyakorolni lehet. Fontos azonban, hogy a legjobban nem más példákon, hanem a saját verseiken végigvezetve őket tudunk segíteni a fiatal költőknek.

Az est során sor került a Kemény István költészetéről írt esszéket, tanulmányokat magában foglaló Turista és zarándok című kötet bemutatására is. A könyvről Ladányi István, a Sziveri intézet vezetője kérdezte Borsik Miklós szerkesztőt, aki elmondta: a nemrég megjelent munka hiánypótló ugyan, azonban iránymutatás csupán; a fiatal írók tanulmányait felvonultató kötet a Kemény István-recepciónak csupán a kezdete.