Rosszkedv vagy depresszió? - Ismerje fel a jeleket

Az átlagéletkor növekedésével egyre többeket fenyeget az időskori depresszió, amely a kutatások szerint hazánkban minden huszadik 65 év felettit érinti, olvasható a felmérésekben. Azt, hogy pontosan egy mély hangulatzavarról vagy depresszióról van-e szó, tesztekkel tudják megállapítani a szakemberek, előbbit időskorban jellemzően kiválthatja a családon belüli vagy társadalmi izoláció, vagyis elszigeteltség, mondta Imre Piroska, a Csolnoky Ferenc Kórház ideggyógyászati és agyérbetegségek osztályának vezetője. Hangsúlyozta, meg kell különböztetni rossz hangulatot, hangulatzavart és úgynevezett endogén depressziót, utóbbit az agy bizonyos területeinek működészavara idézi elő, kialakulásában genetikai és környezeti tényezők játszanak szerepet.

Ha a betegnél észlelik a depressziót, akkor pszichiáterrel együttműködve folytatódhat a kezelés - mondta el Imre Piroska főorvos Fotó: Balogh Ákos

Az időskori depressziót a fiatalabb korosztályoknál előforduló betegséghez hasonlóan kiterjedt tünetegyüttes jellemzi. A hatvan év feletti generáció tagjainál az életerő és a produktivitás csökkenése rosszkedvet vagy hangulatzavart eredményezhet, ám depresszióról kizárólag akkor beszélünk, ha a tünetek - levert hangulat, az érdeklődés és az örömérzés csökkenése, bűntudattal kapcsolatos érzések, csökkent döntési képesség, szuicid gondolatok - tartósan, legalább két héten át fennmaradnak, mondta Urbanics Júlia pszichológus. A hangulatzavarhoz képest fontos eltérés, hogy idősebb korban a szomatikus tünetek erősebbek, mint a fiatalkori depressziónál. A betegséget a viselkedés megváltozásából is észlelheti a környezet: az idős ember egyre kevésbé kíváncsi a külvilágra, és felhagy azokkal a tevékenységekkel, amelyeket korábban rendszeresen folytatott, a jövőt pedig reménytelennek látja.

Ha az idős ember környezetében élők az előbbi jelekből többet is azonosítanak, meg kell próbálniuk kibillenteni őt ebből az állapotból, ha ez nem jár sikerrel, mindenképpen szakemberhez kell fordulni, szögezi le a pszichológus. Jellemző tünet lehet, hogy felerősödik az önvád, a bűntudat, a negatív dolgokon való rágódás, és az elmúlt évtizedekből szinte csak a rossz élményekre emlékszik vissza a beteg. Fontos, hogy a negatív életesemények mellett pozitívokat is fel tudjon idézni, időskorban különösen fontos, hogy elfogadja az életét és a múltját, valamint azt a tényt, hogy az élet véges. A pszichológus szerint a megoldáshoz járul hozzá az is, hogy helyén kezelje az élettanilag bekövetkező változásokat, értékelje a saját teljesítményét.

Urbanics Júlia tapasztalata szerint évről évre emelkedik a szorongásos zavarokkal, valamint a hangulatzavarokkal küzdők száma, ám a tünetek a beteg aktív együttműködésével kezelhetők.

Imre Piroska elmondta, a depresszió diagnózisának felállítása, tipizálása és kezelése alapvetően a pszichiáter kompetenciája. Bár a depressziónak nincs egyértelműen azonosítható anatómiai háttere, azt már megállapították róla, hogy az agy kémiai ingerületátvivő anyagai (neurotranszmitter) egyensúlyának megbomlása okozza, amelyre az életkor előrehaladtával nagyobb esély van. Az osztályvezető elmondta, gyakran a központi idegrendszer betegségének - jellemzően a stroke, a Parkinson-kór, ritkábban a szklerózis multiplex vagy az ALS (amiotrófiás laterálszklerózis) - szövődményeként vagy részeként is kialakulhat, mert ezek befolyásolják az agyi anyagcsere-folyamatokat.

Ha az osztályukra kerülő betegnél észlelik a depressziót, pszichiáterrel együttműködve folytatódhat a kezelés: a szakember tapasztalata szerint egyre kevésbé jelent ez stigmát, bár azt megjegyezte, az idősebb korosztály tagjai nehezebben fogadják el a pszichiáter segítségét.