Repülő keresztrejtvények az égen

Az egyik móri autóalkatrész-gyártó üzemben dolgozó Adrián 54 éves apja, József, még 1985-ben határozta el, hogy ennek a nemes hobbinak hódol. Így azon aztán nincs mit csodálkozni, hogy a nagyobbik fiú, történetünk főszereplője, már tíz évesen versenyzett. Már az első megmérettetésen kitűnő eredményt ért el a madarakkal.

- Látványosan repülnek, szorosan egymás mellett, rajban. Csodálatos, ahogy a nap rásüt a tollazatukra, több színben csillognak. Aztán izgulni kell, hogy minél előbb hazaérjenek - mondja a fiatalember, aki siet hozzátenni: a felkészítési és verseny időszakon kívül is napi elfoglaltságot igényel az állatok gondozása.

- Délelőtt és délután is foglalkozni kell velük, legkevesebb egy-egy órát. Édesapámmal felváltva gondoskodunk róluk, azaz míg repülnek, minimum 20-30 percet, addig mi kitakarítjuk a házukat. Majd figyeljük, ahogy függőlegesen, egyenesen, vitorlázva - élvezve a szabadságot -, csattogtatnak a szárnyukkal. Az egészségük megőrzése és a jó kondíciójuk nagyon fontos, ezért a minőségi táplálék és a vitaminok elengedhetetlenek, továbbá az állatorvosi felügyelet, azaz a védőoltás beadása.

Varga Adrián, a csetényi galambászok titkára több tucat kedvencét ismeri „név szerint”. (Fotó: Mátételki András)

Adrián elmesélte, hogy január vége a párosodás időszaka, majd a tojások lerakása után a 19. napra kibújnak a fiókák. Tíz napon át begytejjel eteti-itatja a tojó és a hím (!) a kicsiket. (Ez a feladat egyedülálló az állatvilágban, mert csak a galamboknál termelődik begytej.) Ez után a szülők által elfogyasztott magvakat a begyükből belerázzák a fiókák szájába. Egy hónap múlva már maguk csipegetik fel az eleséget, majd eljön az első szárnypróbálgatás ideje. A gazdájuknak attól nem kell tartania, hogy végleg eltűnnek a felhők között, ugyanis az üres gyomruk és a szeretet hazahozza őket. Másfél-két hónaponként jön az újabb utánpótlás. Vargáéknak jelenleg „csak” ötven galambjuk van, mivel két évvel ezelőtt frissítették az állományt. Amúgy átlag 70-80 szárnyasról gondoskodnak.

- Négy hónap elteltével kezdődik a versenyekre való felkészítésük. Három hét alatt - házi tréning keretében - 10-30-50-60 kilométeres távolságra visszük őket, hogy aztán hazarepüljenek. Fél év elteltével jön az igazi megmérettetés. Emeljük a tétet: más tenyésztőkkel együtt előbb Pérre (25 kilométerre van tőlünk), majd Öttevénybe (40km), végül Rajkára (90km) egy közös galambszállító kisteherautó viszi őket, hogy onnan már nagy falkában, akár 2500-an térjenek haza. A teljesítményük alapján állítom össze édesapámmal közösen a 10-10 tagú csapatokat, amelyek aztán részt vesznek a nagy küzdelmekben. Szeptemberben a fiatalok versenyeznek 100-tól 300 kilométeres távig. A következő évben, amikor már megmérettethetik magukat az öreg galambok versenyein, ott  rövid távon (100-300 km), közép távon (300-500 km) és a hosszú távon (500-700 km) állnak rajthoz. Illetve van maratoni szám is, abban ezer kilométernél többet kell repülniük. Ritka, hogy egy postagalamb minden távra alkalmas. A nagytestűeket a rövid és közép távú utakra eddzük, míg a kisebbek a hosszabb távot kedvelik. Ennek alapján kell meghatározni a táplálkozás mennyiségét és minőségét is. Bár mennyire is hihetetlenül hangzik, 9-10 órás repülés után a súlyuk az egynegyedére csökken. Van rá egy hét, hogy visszanyerjék a jó erőnlétüket.

Valójában az a döntő, sikerül-e jó csapatokat összeállítani. Adrián a szakmában ismert Anker Alfonzra (1925-1979), a világhírű genetikus és állattenyésztőre hivatkozik, aki Repülő keresztrejtvény címmel írta meg a galambok tenyésztéséről szóló alapművet. Zseniális a cím, mert ugye előre senki nem könyvelheti el magának a sikert. Jól kell ismerni az állatok származását a törzskönyvük alapján, a küzdelmekben elért eredményeiket, és mindehhez szerencse is kell.

- Már fiókaként megjelöljük őket: a jobb lábukra megkapják az öt számjegyű műagyag gyűrűt. Amikor már versenyre mennek, a bal lábukra feltesszük a chipgyűrűt, hogy az elektromos rögzítő óra  segítségével  tudjuk igazolni az állatok repülési idejét. Ilyenkor az udvaron kémlelem az eget, s ha megérkezik a csapat, füttyszóval csalogatom be őket a dúcukba, ahol a mézes-citromos víz várja őket - mintegy jutalomként és, hogy visszanyerjék az energiájukat. Indulás előtt gyógynövényekből álló, legalizált teljesítményfokozót kapnak. Hogy mibe kerül a fenntartásuk? Évente több százezer forintba. Nekem, nekünk ez a hobbink, szenvedélyünk.  A csetényi postagalamb egyesületben még 13 társunk van, akik élnek-halnak ezekért a gyönyörű állatokért. Engem megnyugtat a jelenlétük - ami, remélem, kölcsönös -, imádom, amikor a vállamra szállnak, s burukkolnak. Mindegyiknek más a színe, tollazata, szebbnél szebbek. A galambjaim háromnegyed részét ismerem a gyűrűjükön lévő utolsó három számjegy alapján. Míg az egyik pörögve, a másik pattogva repül, s a formájuk is különböző. Hat-hét éves korukban kerülnek át a tenyésztésbe. Az egészségeseknek fehér a csőrük és a szemgyűrűjük, továbbá „púderos” a tolluk, ami víztaszító hatású, így rövid ideig megvédi őket az esőtől.

Lényeges, hogy miképpen tartjuk őket! Az egyik módszer, hogy a tojó és a hím egy fedél alatt él egész évben. A másik, az úgynevezett klasszikus özvegység, amikor a tojót és hímet külön tartjuk, s csak a hímet visszük versenyekre. Az állat siet haza, hogy ismét együtt turbékolhassanak A harmadik lehetőség, hogy, noha külön ketrecben élnek, de együtt versenyeznek - egymással is.

Idén már a nevükben is jelzik (Varga Adrián és apja), hogy a fiatalember fokozatosan átveszi a stafétabotot édesapjától. (Korábban Varga József és fia néven neveztek be.)

Nem csak a versenyeken elért eredmények számítanak, hanem az is boldogságot jelent, ha meg tudom gyógyítani őket. Tavaly az egyiknek kiszakadt a bögye, egy hónapon át kezeltem. Olyan szépen felépült, hogy utána megnyert egy versenyt. A másiknak lebénult a lába. Két hónapon át naponta masszíroztam, mire fel tudott állni. Remélem, az idei versenyeken meghálálja a törődést. Majd ezt még megbeszélem vele A küzdelmek előtt és után sok időt töltök a galambházban, ahol beszélek hozzájuk. Ha nem is a szóból, hanem a hangom árnyalatából értenek. Elvégre az edzőjük vagyok!